7. A hulladékok környezeti hatásai


7.1 A hulladékok keletkezése, összetétele

Hulladéknak olyan anyagokat és energiákat nevezünk, amelyek a feldolgozás vagy felhasználás során eredeti használati értéküket elvesztették és meghatározott helyeken a termelési vagy fogyasztási folyamatból kiválnak.

A hulladékokat, keletkezésük alapján, mint később látni fogjuk, célszerű a következőképpen csoportosítani:

Ábra 7-1 A hulladékok csoportosítása

A termelésben a feldolgozás során értéktelennek minősülő ún. ballaszt anyagok, a termék végleges formájának kialakításakor a munkadarabról leválasztásra kerülő "forgács", valamint a rendeltetésszerű használatra alkalmatlan termékek (selejt) válnak hulladékká. Igen jelentős mennyiségű áru veszíti el eredeti tulajdonságait - és kerül a hulladékba - a szakszerűtlen árukezelés miatt is.

Míg a termelésben a hulladékok keletkezése általában káros kísérőjelenség, a fogyasztásban a termék törvényszerűen hulladékká alakul, miközben szükségletet elégít ki.

Az anyagi szükségletek kielégítése közben a fogyasztás tárgyai átalakulnak, illetve elhasználódnak és eredeti használati értéküket fokozatosan (pl. tartós fogyasztási cikkek) vagy egyszeri használattal (pl. élelmiszerek) elvesztik.

Aszerint, hogy a hulladék az újratermelés melyik szakaszában keletkezik, a hasznosítási lehetőségei nagyon eltérőek.

A termelési folyamatban keletkező ún. technológiai hulladékok közös jellemzője, hogy rendszeresen, viszonylag nagyobb tömegben, koncentráltan jelentkeznek, anyagi összetételük homogén.

Gyakori, hogy a technológiai hulladék feldolgozása a keletkezés helyén történik, más esetben vállalatok között szerződéses kapcsolatok szabályozzák a hulladék hasznosítását.

A megmunkálási hulladékok a legkiválóbb másodnyersanyagok, ezek újrafeldolgozása igen kis energia-befektetéssel jár. Az alumínium-hulladék nyersanyagként történő felhasználása pl. 95 %-os megtakarítást jelent a bauxittal szemben.

A fogyasztásban keletkező hulladékra, az ún. szemétre az jellemző, hogy nem koncentráltan keletkezik és vegyileg heterogén anyagok keveréke. A háztartási szemét jellegzetes összetételét mutatja az alábbi táblázat néhány nagyvárosban.

Táblázat 7.1 A szemét fontosabb alkotóinak tömegaránya %

AnyagMoszkvaPárizs BudapestNSZK átlagAlabama
papír35,737,4137,020-3535.1
fém 5,8 4,14 3,34-98,1
textil4,0 3,05 3,152-41,9
üveg6,59,106,08-108,1
műanyag1,33,135,52-31,1

Mint a táblázatból látható, a hasznosítható anyagok teszik ki a szemét 55-60%-át, tehát a szemét igen koncentrált nyersanyagnak tekinthető. A táblázatban nem közölt részt a széntüzelés salakja, ételhulladékok, bőr- és fahulladékok stb. alkotják. A hulladékok hasznosítására alkalmas különböző műszaki megoldások bizonyos követelményeket támasztanak a szemét összetételét illetően.


7.2 A hulladékok kezelése és ártalmatlanítása

A hulladékok ártalmatlanítása a talaj öntisztulásával

A talajban meghatározott talajréteg esetében a bejuttatott hulladék és szennyező anyagok hosszabb idő alatt többnyire lebomlanak. A talaj öntisztulása fizikai- kémiai és biológiai folyamatokban valósul meg (csíraölő hőhatás, oxidáló, redukáló, közömbösítési, ioncsere, katalitikus és mikrobiológiai folyamatok), amelyekben az oxigénnek és a mikroorganizmusoknak van a legnagyobb szerepük. Ahhoz, hogy ez a folyamat az emberi szervezet számára ne legyen káros, legalább 1,5 m vastag talajszűrő rétegre van szükség, az ivóvíztől való védő-távolságnak pedig legalább 20-50 m-nek kell lennie. Nagy mennyiségű hulladék öntisztulásánál előfordulhat, hogy a bomlástermékek a mélyebb talajrétegekbe jutnak, vagy ásott kutakat szennyezhetnek. Emiatt a szemét, a dögök stb. elhelyezésénél és a feltöltések alkalmazásánál szigorú szabályokat kell érvényesíteni, mivel a talajvíz elszennyeződését és a talajok erős sókoncentráció növekedését eredményezik.


7.3 Az ipari és a települési hulladékok kezelése

A védekezés legfőbb útja az volna, ha meg lehetne akadályozni azt, hogy a termékek hulladékká alakuljanak és a különböző maradványok visszakerülhetnének a termelési folyamatba. Másrészt nyomatékosan kell felvetni egyes szennyező hulladékokkal járó anyagok gyártásának betiltását (pl. DDT), a műanyag csomagoló eszközök korlátozását, vagy rövid idő alatt lebomló változataik gyártásának megoldását.

Az ipari és városi szemét (nagyüzemi, konyhai, kórházi, háztartási hulladékok, szennyvíziszap, ürülék stb.) felhalmozódása és a kórokozók elszaporodása miatt fertőzések, járványok keletkezhetnek. Ezek rovarok, rágcsálók elszaporodását is eredményezhetik és bomlástermékeik mind a levegőt, mind a vizeket szennyezhetik.

Eltávolításuk higiéniás alapelve: zárt berendezésekben történő gyűjtésük és azonnali elszállításuk (vízöblítéses zárt csatornákkal, hulladékszállító eszközökkel), továbbá olyan végleges elhelyezésük, megsemmisítésük, vagy hasznosításuk, amellyel a környezet szennyeződését és az emberek károsítását megakadályozzák.

A városi szemét kezelésének lépései

A hulladék megsemmisítésének módozatai

Területfeltöltés, lerakóhelyen (depóniák) történő elhelyezése (téglagyári agyag-, kavicsgödrök, elhagyott homokbányák, vízfolyás nélküli völgyek, esetleg dombok képzése stb.). A feltöltést a tárolóhely gondos geológiai, hidrológiai és éghajlati megválasztása előzi meg, amely terület a lakott helytől min. 1 km-re helyezkedhet el. A lerakott szemetet földdel naponta letakarják, időnként fertőtlenítik, majd a terepet a feltöltés után füvesítik, fásítják, rendezik. A feltöltés alkalmazása esetén szigorú közegészségügyi rendszabályokat kell érvényesíteni. A levegő, a talaj és a talajvíz szennyeződésére számítani kell. Különösen ellenőrizni kell a bomlástermékeknek az ivóvízre gyakorolt hatását.

A hulladék komposztálása és mezőgazdasági (trágya) értékesítése régi eljárás, amelyet világvárosok is alkalmaznak. A komposztálásnál a mikroorganizmusok hatására viszonylag magas, 60-65 °C hőmérséklet alakul ki, amely csíraölő hatású. A komposztálás bár igen ökológus megoldás, nem fejlődik megfelelően, mivel a szemét komposztálható élelmiszerhulladékai csökkentek.

A hulladék elégetése. Egyes országokban szokásos a hulladék helyi elégetése a házak, háztartások körül, amelyet azonban légszennyező és kellemetlen szaghatásai miatt kezdenek megtiltani. A hulladék helyi elégetése egyes esetekben - még gazdaságtalan kemencékben is- indokolt (pl. kórházak). A hulladék elégetése legkorszerűbben a füstmentes szemétégető erőművekben oldható meg. Az égető erőművek 500-2000 t/nap kapacitásúak, energiatermelők (távfűtés, melegvíz, ipari gőz, villamosenergia szolgáltatás) és a mikroorganizmusok biztos pusztulását eredményezik. Budapesten egy 1200 t/nap kapacitású szemétégető üzemel.

Az ipar por-, folyékony, iszapszerű hulladékainak megsemmisítése gyakran a városi hulladékhoz hasonlóan történik (pl. feltöltések) élelmiszer üzemek esetében komposztálással, de az iparban, főleg a vegyiparban megjelentek az égetőberendezések is. Legkedvezőbb megoldás ezúttal is az ismételt regenerálás volna. Különösen fontos a veszélyes anyagok kezelése és a szállításokra vonatkozó rendeletek betartása.

Az atomreaktorokban, kutatóintézetekben, kórházakban sok, hosszú felezési idejű, sugárzó anyaghulladék képződik (pl. a reaktor fűtőelemek három évenkénti regenerálásánál), amelynek megsemmisítése igen nagy gondot okoz. E célból a hulladékokat évekig "hűtik" a könnyebben bomló részek átalakulásáig, majd a regenerálásnál kapott folyékony vizes hulladékot bepárolják és ún. izotóp temetőbe helyezik el a lassú felezési idejű sugárzó hulladékokat (sóbánya-üregekben, kútszerű mesterséges aknákban).

Lehetőség szerint a hulladékok ipari körforgására, a hulladékok hasznosítására kell törekedni. Megemlíthető példák: a használt gépkocsik szétszerelése, bezúzása, beolvasztása, gumiabroncsainak regenerálása. Érdemes megemlíteni, hogy számos országban működnek ún. hulladékbörzék, amelyek a gazdaságosan felhasználható hulladékokra hulladék-katasztereket készítenek és azokról informálják a felhasználó vállalatokat. (lásd Ábra 7-2)

Ábra 7-2[1] A háztartási szemetet és derítőiszapot feldolgozó teljes újrahasznosító berendezés elvi vázlata

A különböző hulladék-kiküszöbölési módok elterjedtségét mutatja az Ábra 7-3.

Ábra 7-3 A fontosabb hulladékártalmatlanítási módszerek fejlődése (millió tonnában)

Folyékony települési hulladékok megsemmisítése

A csatornázatlan településeken sok folyékony települési hulladék keletkezik (ürülék, szennyvíziszap), amely szeméttel vagy tőzeggel keverve trágyává komposztálható.

A szennyvíztisztító telepek szennyvíziszapjainak elhelyezése is nagy gond, mert ezek többnyire igen fertőzöttek. Megsemmisítésük útjai: esetenként öntözéses felhasználás; természetes üregekben, vagy bányaüregekben történő tárolása, vagy elégetése.

Hazai körülményeink között a hulladékkezelés elmaradt a korszerű követelményektől és még nem vált a tervezés, a technikai megoldások komplex részévé. Mindezekkel kapcsolatban a hatósági rendelkezések és intézkedések, jogi és közgazdasági szabályozások ezúttal is hatékonyak lehetnek.


Lábjegyzetek:

[1] Forrás: Schwabe: Anyagmegőrzés és környezetvédelem. OMKDK Környezetvédelem 1975/10.




Tartalom