26. fejezet
A debreceni, nagyváradi és gyulafehérvári nyomda


Debrecen város helyzete a XVI. században más városoktól eltérően kedvezőbb volt. A város az erdélyi fejedelemség, a magyar királyság és a török hódoltság határán feküdt, és mint Partium, közjogilag Erdélyhez tartozott. Erdélyen kívül ugyan a töröknek és nagyon gyakran a magyar királynak is fizetett adót, de ezzel az áldozattal viszonylag független tudott maradni; ipara és kereskedelme a mostoha körülmények ellenére is fejlődésnek indult. A város lakosai belső ügyeiket teljes önállósággal maguk intézték, mindhárom államterület felé szabadon kereskedhettek. Debrecen ebben a korszakban szinte független köztársaságnak számított; lakosai a városi tanácsra bízták sorsukat. Ámbár Nyugat-Európa rendezett külsejű városaival a zsúpfedelű viskókkal szerénykedő Debrecent még csak össze sem lehetett hasonlítani, e kicsiny viskók némelyikében Európát járt tudósok, papok, kultúrát pártoló kereskedők és kitűnő iparosok éltek, akik a szegényes külsejű alföldi magyar várost Nyugat-Európa humanista kultúrájával és haladó eszméivel táplálták. A város független volta lehetővé tette a kálvinista egyház megerősödését, főiskolája állandó fejlődését, a mai napig fennálló nyomdája megalakulását, mely a tanács felügyelete alatt működött.

A debreceni nyomdát 1561-ben alapította Huszár Gál, protestáns vándorprédikátor. Származásáról, fiatalkoráról semmit sem tudunk. Első adatunk 1554-ből való, amikor is protestáns hite miatt Oláh Miklós érsek üldözése elől Magyaróvárra, majd innen 1557-ben Bécsbe menekült, és beállt Rafael Hoffhalter nyomdájába, hogy megtanulja a mesterséget. Bécsben nyomdát is vásárolt, s azt 1558-ban Magyaróváron állította fel. A katolikus papság nem jó szemmel nézte a protestáns nyomda működését, ezért 1560-ban már Kassán dolgozott, de a katolikusok zaklatása miatt itt sem maradhatott sokáig. A népszerű protestáns lelkész Verancsics egri érseknek különösen szálka volt a szemében, ezért az érsek a királynál engedélyt eszközölt ki, hogy Huszár Gált elfogathassa. Ez valóban meg is történt, ámde Huszár Gál számára hívei megmozdulása lehetővé tette, hogy elmeneküljön Debrecenbe, s ide nyomdáját is átmentette.

Ekkor volt alakulóban a kálvinista debreceni egyház Melius Juhász Péter vezetése alatt, aki a nyomtatott betű hatalmas segítségét a református hit terjesztésére használta fel. Kéziratban készen álló hitvitázó könyvei nyomtatásra készen várták a Debrecenben letelepülő Huszár Gált, aki 1561-ben már megjelentette Melius első könyvét: A Szent Pál Apostol levelének, melyet a Colossabelieknek írt prédikáció szerint való magyarázattya. A könyv ajánlásából, amely Debrecen tanácsának szól, feltételezhető, hogy a város támogatásával készült, mert akkori szokás szerint a szerzők azoknak ajánlották könyveiket, akik a kiadás költségének fedezésében segítségükre voltak (87. ábra).

Huszár Gál nyomdájában készült Melius Juhász Péter: A Christus közbe járásáról Való Prédikációk, mellyeket Melius Péter a Döbrötzöni Lelki Pásztor írt című könyve is. Ezenkívül még három másik könyv maradt ránk, amely Huszár Gál sajtója alól került ki.

Huszár Gál 1562 októberében Révkomáromban telepedett le; itt a katolikus papsággal ismét meggyűlt a baja. Kénytelen volt Révkomáromot is elhagyni, s a Nyitra megyei Komjátiba költözött, ahol néhány nyugalmas évet töltött. 1574-ben a pápai egyház hívta meg papjának, de Pápán csak egy évig lelkészkedett, mert 1575-ben a dühöngő pestis áldozata lett.

Nyomdai felszerelését Huszár Gál Debrecenben hagyta, amit a későbbi debreceni nyomtatványok és Huszár Gál betűinek teljes azonossága igazol. Lehetséges, hogy a nyomda már ekkor Debrecen város tulajdonában volt.

Debrecennek második nyomtatómestere, Török Mihály, 1562-ben került a városba. Kétévi megszakítással 1562-től 1568-ig dolgozott. Ránk maradt könyveiből legfigyelemreméltóbb Károli Gáspár, gönci pap, később bibliafordító munkája: Két könyv Minden országoknak és királyoknak jó és gonosz szerencséjeknek okairul (1563). Ugyanabban az évben nyomtatta Török Mihály Melius Péternek Magyar Prédikációk, kit Postillanak neveznek... című művét. Ez az első debreceni könyv, amelynek címlapján fametszetű kép foglal helyet (88. ábra).

Az 1565. évben az addig gyermekkorát élő debreceni nyomdászat hirtelen fellendült. Megjelent Debrecenben a kitűnő bécsi nyomdász, Hoffhalter, akinek bécsi működését már korábban méltattuk. Hoffhalter vallási okok miatt volt kénytelen Bécsből távozni, és feltételezhető, hogy Huszár Gállal kötött barátsága miatt telepedett le Debrecenben, ahol mindössze egy évig működött. 1566-ban Nagyváradon találjuk, 1567-ben pedig Gyulafehérvárott, ahol 1568-ban váratlanul meghalt. Fia, Hoffhalter Rudolf elhagyta Erdélyt, s tíz éven keresztül a debreceni nyomdát vezette.

Hoffhalter Rafaelnek egyesztendei debreceni működése alatt két nagyon szép kiállítású könyve jelent meg. Az egyik Melius A két Sámuel Könyveinek és a két királyi Könyveknek... héber nyelvből való fordítása, a másik Verbőczy Tripartitumának magyar fordítása. Ezt a könyvet művészi tipográfiája, díszei és a betűk tökéletes szépsége, egyenletes, tiszta nyomása a korszak egyik legszebb magyar nyomdai termékévé avatják, amelyhez hasonló a XVI. és XVII. század debreceni könyvei között nem akad (89. ábra). A következő évben - mint mondottuk - Hoffhalter Váradon telepedett le, s ott jelent meg Melius János könyvének fordítása. Rövidesen innen is távoznia kell, valószínűleg az unitárius hitre történt áttérése miatt.

A debreceni nyomdászat rövid tündöklését hanyatlás követte. Hoffhalter távozása után Komlós András került a nyomda élére. A működése alatt (1569-1575) készült debreceni könyvek elég silányak. Betűik elmosódottak, szedésük egyenetlen, nyomásuk foltos. Figyelemre méltó, hogy Komlós az első nyomdász Debrecenben, aki vallásos tartalmú könyvek mellett históriás énekeket és széphistóriákat is kiadott és vásárokon, ponyván árusított. Komlós volt az első kiadója Ilosvai Selymes Péter Az híres nevezetes Tholdi Miklósnak jeles tselekedeteiről és bajnokságáról való História című verses elbeszélésnek. Az első, 1574-ben megjelent kiadásból nem maradt fenn példány, csupán Bod Péter tesz róla említést. Az ismert legrégibb kiadása Lőcsén jelent meg 1629-ben. Komlós András Ilosvainak egy másik könyvét is nyomtatta: Az nagy szent Pál Apostolnak életéről és haláláról szép História. Nála jelent meg a kor legnépszerűbb olvasmánya: Istvánffy Pál széphistóriája Volter királyról és Griseldisről, továbbá Ráskai Gáspár: Egy szép história az vitéz Franciscoról és az ő Feleségéről (90. ábra) és Valkai András: Az Nagyságos Bánk Bánnak Históriája... Kívülük még sok bibliai és széphistória jelent meg, a maguk korában a debreceni és környékbeli vásárokon kelendő és kapós portékák.

Komlós András 1576-ban bekövetkezett halála után rövid ideig özvegye vezette a nyomdát, de 1577-ben már Hoffhalter Rudolf nevét találjuk a debreceni könyveken. Hoffhalter Rudolf atyja halála után nem vette át a gyulafehérvári nyomdát, hanem először Váradra, majd 1573-ban Alsó Lendvára ment. Itt és Nedelicén felváltva dolgozott, mint Zrínyi Györgynek, a szigetvári hős fiának nyomdásza. 1574-ben újra felszedte sátorfáját és vándorlása közben 1576-ban Debrecenbe került, ahol előbb Komlós Andrásné neve alatt, majd 1577-től 1587-ig saját neve alatt dolgozott.

Hoffhalter Rudolf debreceni kiadványainak kiállítása elárulja, hogy apjának jó tanítványa és művészetének méltó folytatója volt. Első könyve, az Arithmetica, az az A számvetésnek tudománya Debrecen város fametszetű címerével (1577) ismeretlen fordítótól, amely egyben az első magyar nyelvű számtankönyv. Nagyon szép kiadványa Félegyházi Tamás debreceni prédikátor könyve: Az keresztyéni igaz hitnek részeiről való tanítás. A könyv 1579-ben jelent meg, gondos szedéssel, tiszta, egyenletes nyomással. Még szebb ugyanennek a könyvnek 1586-os második kiadása, amelynek betűi formásak, a szöveget körülvevő apró betűkből szedett jegyzetek tiszták és élesek. A címlapon Debrecen címere, a fejezeteket reneszánsz stílusú fejlécek vezetik be, a fejezetcímek választékos és gondos szedésűek, a szöveg gyönyörű iniciáléval kezdődik, a fejezetvégeket pedig zárórajzok fejezik be (91. ábra).

Nagyon sok világi jellegű, vásári árusításra szánt kiadványa volt. Ezek mind 1582-ben kerültek ki sajtó alól. Legutolsó könyve Szikszai Hellopoeus Bálint Catechismusának 1587-ből származó kiadása. Az 1590-es esztendőben már Csáktornyai János neve szerepel nyomtatóként a debreceni könyveken. Kiadásában jelent meg 1593-ban az első debreceni kalendárium, vagyis csízió. Sok latin nyelvű kiadványából méltán következtethetünk arra is, hogy Csáktornyai nagy műveltségű, tudós nyomdász lehetett, olyan, amilyeneket a nyugat-európai nyomdászok között sokat találtunk. Csáktornyai 1596-ban hosszú betegség után meghalt.

A XVII. századbeli Debrecen első nyomdásza Lipsiai Rheda Pál. Neve után ítélve német származású. Ő az első debreceni nyomdász, aki görög betűket is beszerzett, s maga is metszett új betűket. Híres kiadványa az 1609-ben nyomtatott vitairat, Alvinczi Péter, kassai pap felelete Pázmány Péter támadó iratára. Ő a kálvinista egyház énekeskönyvei kiadásának megindítója. Az énekeskönyvek évszázadokon át a debreceni nyomda szabadalmai maradtak. Rheda Pál széphistóriák és kalendáriumok kiadásával is foglalkozott. Kalendáriuma népszerűség dolgában csakhamar erős versenytársa lett a híres lőcsei kalendáriumnak. Forró Pálnak Quintus Curtius Rufus fordítása 1619-ben jelent meg, és ebben a nyomtató neve "Lipsiai Pál örökösei" szöveggel szerepel. Ebből állapítható meg halálának éve. Apját fia, Rheda Péter követte, aki mesterségbeli tudásban még apján is túltett. Első kiadványa Melotai Nyilas Istvánnak, Bethlen Gábor udvari papjának Speculum Trinitatis (Szentháromságnak tüköre) című, magyar nyelven írt könyve (1622). A könyv költségeit Bethlen Gábor fedezte. Nagy megtiszteltetésnek számított, hogy debreceni nyomdát bízott meg a fejedelem ilyen jelentős könyv elkészítésével, holott Erdélyben sok jó nyomda állt már akkor rendelkezésére. Ezt a bizalmat a Rheda név jó hírneve kelthette a fejedelemben, s bizalmában nem is csalódott, mert Rheda Péter mesteri munkát szállított. A könyv finom papirosa, tiszta nyomása, díszes fejlécekkel, iniciálékkal és zárórajzokkal ékes szedése valóban dicsőségére válhatott a debreceni nyomdának. Címlapja két színben (pirossal és feketével) nyomott. A címlap szedése arányos betűivel, térelosztásával tökéletes összhangot kelt (92. ábra). E könyvön kívül még tizennégy, hasonló műgonddal készült kiadványa maradt ránk.

Rheda Péter a legjobb és legbecsültebb magyar nyomdászok sorába tartozik. Szerette mesterségét, annak valóságos művésze volt. Gondos és mindenre kiterjedő figyelemmel készítette könyveit. A vásári árusításra szánt könyvek, amelyek elődeinek mindig jó hasznot hoztak, őt nem érdekelték; ilyen könyvek kiadásának gondolatával nem is foglalkozott. Mesterségének rajongó szeretete és a jól jövedelmező, de alacsony színvonalú kiadványok teljes elhanyagolása eredményezte, hogy állandóan pénzügyi gondokkal küzdött, sőt élete végén adósságokba is keveredett. 1630-ban bekövetkezett halála után a debreceni nyomda hanyatlásnak indult, s csak 1677-ben virágzott fel újra rövid időre, amikor Rozsnyai János vette át a műhelyt. Rozsnyai Sárospatakról került Debrecenbe. A pataki kollégiumot és nyomdát 1671-ben a labancok feldúlták, és Rozsnyai is kénytelen volt menekülni. Sokáig Erdélyben bujdosott, s csak 1677-ben került Debrecenbe. Rozsnyai Hollandiából hozatott új betűket, és ezekkel nyomtatta 1679-ben Diószegi K. István Kiosztatott Talentom című könyvét.

1682-ben bekövetkezett halála után Töltési István kerül a nyomda élére. Ekkor készült Debrecen városa Komáromi Csipkés György bibliafordításának kiadására, s hogy e művet minél tökéletesebb kiállításban tudja elkészíttetni, Töltésit Hollandiába küldte a nyomdászat mesterségének kitanulására. Töltési először az amszterdami Blaeu nyomdát kereste fel. Blaeu azonban, akinek Misztótfalusi Kis Miklós Amszterdamban erős versenytársa lett, nem volt hajlandó újabb versenytársat nevelni. Ezért Töltési Misztótfalusi amszterdami nyomdájába lépett be, ahol három hónapig tanult, és a betűmetszést is elsajátította. Sajnos azonban Töltési munkáin semmi nyoma nem látszott annak, hogy külföldön járt, mert a három esztendő alatt, amíg Debrecenben dolgozott, egyetlen jó kiállítású könyv sem hagyta el a nyomdát. Bizonyára a városi tanács mondott fel Töltésinek, mert munkájával elégedetlen volt. Debrecenből Komáromba költözött, ahol nyomdát állított fel s 1718-ig dolgozott.

A debreceni nyomdászok közül utolsónak megemlítjük Vincze Györgyöt, aki 1697-től 1705-ig vezette a nyomdát. Vincze György szakmáját értő és szerető jó nyomdász volt. Ezt bizonyítja elsősorban a Szilágyi Márton halálakor kiadott gyászfüzet címlapja (93. ábra), amelynek tökéletes szépsége, gondos kivitele tanult és szakértő mester munkájára vall. Vincze működése a Rákóczi-szabadságharc korára esik. A háborús viszonyok miatt azonban nyugodt és gondos munkáról nem lehetett szó. Vincze György az 1705-i debreceni labancdúláskor hősi halált halt.

A Rákóczi-szabadságharc bukását követő időkben Debrecen mindinkább veszít gazdasági és kulturális súlyából. Nyomdája is hanyatlani kezd, mert a budai és pesti nyomdák megindulásával már nincs meg az a jelentősége, amelyet a török hódoltság idején hazánk kulturális életében betöltött. A nyomda ma is fennáll.

*

Hoffhalteréket fontos hely illeti meg Nagyvárad és Gyulafehérvár nyomdászattörténetében is. Nagyvárad első nyomdáját a Debrecenből távozó Hoffhalter Rafael alapította. Hoffhalternek Váradról történt távozása után 1567-től 1640-ig nem működött itt nyomda, amíg végül Szenczi Kertész Ábrahám, a XVII. század kiváló nyomdásza rendezte be nyomdáját. Nála jelent meg 1641-ben Tyukodi Mártonnak Az Tiszta életű Joseph Patriarcha című könyve, s ezt követték egymás után Szenczi Kertész további kiadványai. Misztótfalusi Mentségében Szenczi Kertészről több helyen megemlékezik, s azt írja, hogy Váradon két palotája is volt. Legnagyobb vállalkozása Károli Gáspár Szent Bibliájának újabb kiadása. Ezen a művén munkálkodott legnagyobb szeretettel, s miközben könyvét nyomtatta, indították meg a törökök 1660-ban az ostromot a város ellen. A lengyel királyi trón megszerzésére törekvő II. Rákóczi György egész erdélyi serege elpusztult Lengyelországban, s a védtelenül maradt Erdélyt a török megtámadta. Várad magára hagyatva védelmezte magát. A rossz karban levő bástyák mögött minden katonai tapasztalat nélkül hősiesen helytállottak a városi polgárok, úgyhogy a török két hétig tartó véres ostrom után csak szabad elvonulás biztosítása mellett tudta birtokba venni a várost.

A távozni kívánó polgárok magukkal vihették ingóságaikat, így Szenczi Kertész Ábrahám a nyomdáját és a biblia kinyomtatott íveit is. Először Kolozsvárott telepedett le, s ott fejezte be a biblia nyomását 1661-ben. Majd továbbment Nagyszebenbe, ahol 1667-ben meghalt.

Gyulafehérvárott ismét Hoffhalter Rafael nevével találkozunk. Váradról költözött oda János Zsigmond fejedelem meghívására, akitől a "Typographus regius" (királyi könyvnyomtató) címet kapta. Főleg Dávid Ferencnek az unitárius egyház magyarországi és erdélyi, megalapítójának műveit nyomtatta. Hoffhalter Rafael 1568-ban meghalt, s nyomdáját özvegye vezette tovább. János Zsigmondnak 1571-ben bekövetkezett halála után a katolikus vallású Báthori István beszüntette a Hoffhalter-féle nyomda működését. Gyulafehérvárnak ezután, több mint negyven évig nem volt nyomdája, míg 1619-ben Bethlen Gábor fejedelem újra nyomdát alapított. Az új nyomdában Effmurdt Jakab nyomtatott először s jelentette meg a XVII. századbeli erdélyi könyvnyomtatás magas színvonalú termékét, Geleji Katona István hangjegyekkel teli Öreg Gradualját. A könyvet kétszáz példányban nyomtatták, s I. Rákóczi György erdélyi fejedelem előszavával jelent meg, aki szétküldötte ajándékul kétszáz református egyházközségnek. Közülük több a magyar királyság területén és a török hódoltságban működött. A törököknek II. Rákóczi György elleni bosszuló hadjáratában tatárok nyomultak be Gyulafehérvárra, és borzalmas pusztítást vittek véghez. E pusztításnak esett áldozatul a város második nyomdája.

A XVI. század magyar nyomdái között meg kell még említenünk Ecsedi Báthori István gazdag főúrnak Göncz mellett fekvő vizsolyi birtokán felállított nyomdáját, amely csupán egy cél érdekében jött létre: Károli Gáspár Szent Bibliájának kinyomtatására. Ecsedi Báthori István 1585 körül kezdett célja megvalósításához, könyvnyomtató sajtót, betűket, papirost hozatott Németországból, Mantskovits Bálint galgóczi nyomdászt meghívta vizsolyi birtokára, hogy ott "az istenes vén embernek", Károli Gáspárnak rendelkezésére álljon. 1590-ben került ki sajtó alól a vizsolyi biblia, amely az ó- és újtestamentum első teljes magyar nyelvű, protestáns jellegű fordítása (94. ábra).


huszonötödik fejezet - kezdőlap - huszonhetedik fejezet