Negyedik fejezet
A föníciai írás kialakulása. A görög alfabéta keletkezése


Fönícia keskeny partszegélyként terjedt a Libanon hegység lábától a Földközi-tengerig. Termékeny ország volt, tele erdőségekkel és ércben gazdag bányákkal. Partja előtt hullámzott a hatalmas Földközi-tenger, amely akkoriban az egész világot jelentette. A föníciaiak mint kereskedők hajóikkal bebarangolták az egész akkor ismert világot. Bátor vállalkozók voltak, akik sorra látogatták a Földközi- és Égei-tenger városait, sőt elkalandoztak az Atlanti-óceánra, a Kanári-szigetekig, Madeiráig és a mai Brit-szigetekig. Ahová eljutottak, mindenütt kereskedelmi állomásokat létesítettek, valamennyi tenger menti város kereskedelmét és közlekedését kezükben tartották. Ezeken a helyeken ipari és művészeti termékeiket rabszolgákra, bőrökre és gyapjúra cserélték ki. Ami pedig bennünket, a késő utókort a legjobban érdekel, az, hogy megismertették a világot írásmódjukkal.

A föníciaiak ugyan századokon keresztül Egyiptom vazallusai voltak, de az i.e. XIII. században kivívták függetlenségüket, és hosszú időn keresztül meg is tartották. Fővárosuk, Szidón, a maga korában a leghatalmasabb és leggazdagabb városnak számított. Ők alapították a mai Tunisz helyén Karthágót is.

Nagy Sándor vetett végett Fönícia virágzásának. A macedón hódító és isszoszi csata után betört hadaival Föníciába, városait elpusztította, s lakosait rabszolgáknak hurcolta el.

A föníciaiak írása az ósemiták írásából, a protosínai írásból alakult ki. Belőle alakult ki a görög írás, amelyből aztán a latin, és közvetve az egész európai írás fejlődött. A föníciai írás, mint minden keleti írás, jobbról balra haladt. Ábécéjük minden betűjének nevet adtak. A betűk neveit szó szerint átvette tőlük a héber nyelv, és mint látni fogjuk, bizonyos fokú változtatással a görög nyelv.

A föníciaiak ábécéjében az első betű halef, amely ökörfejet jelent, s ezt a ha hang jelölésére használták, második betűje a béth, amely házat jelent, és ezzel jelölték a b betűt, a harmadik betűje a gimel, amely tevét jelent, ez a g betű, a negyedik betűje daleth, amely ajtót jelent, és a d betűt jelölték vele.

A föníciai írásnak legnevezetesebb fennmaradt emlékei az ún. "moabita kő". Ezt a követ a francia kutatók találták meg a Holt-tenger közelében, a XIX. század közepén. A kő az i.e. IX. századból származik, és Mésa, moabita király győzelmeit örökíti meg. Írásjeleit a kő felfedezése után nyomban lerajzolták, s előkészületet tettek a kő elszállítására. Az arabok nem jó szemmel nézték a francia tudósok szándékát, mert azt gyanították, hogy az idegenek nagy kincset találtak. Tüzet gyújtottak a kő alá, és amikor az izzott a forróságtól, hideg vizet zúdítottak rá. A kő darabokra hullott. Összeszedett darabjait a francia tudósok elszállították a párizsi Louvre-ba, s minthogy a tudósok a követ, a rajta levő feliratokkal együtt, pusztulása előtt lerajzolták, e rajz alapján a darabokat újból összeállították (6. ábra).

*

Egy görög rege szerint a betűírás tudományát Kadmosz hozta magával Föníciából. Ez a rege annyiban fedi a valóságot, hogy földrészünk minden magas kultúrájú népének írása keletről származik. Kadmosz állítólag 16 betűt hozott magával, amelyet később Palamedész még további négy betűvel egészített ki, majd pedig Epikharmész és a keoszi Szimonidész még újabb négy betűvel toldott meg.

Mi sem bizonyítja jobban az európai írás föníciai eredetét, mint a görög betűk nevei, és a legrégibb görög írás sorvezetése. Ha a mai ember az ábécéről beszél, nemigen gondol arra, hogy a betűjelek a föníciaiak haleph (görögül alpha), béth (görögül béta), gimel (görögül gamma), daleth (görögül delta) stb. betűjeleire vezethetők vissza. Az az ógörög szokás, hogy a sorvezetés jobbról balra halad, ugyanebből a forrásból ered, s csak később tértek át a balról jobbra haladó sorvezetésre. Közben azonban átmenet is volt a kétféle sorvezetés között, az úgynevezett bustrophedon (ökörfordulós) írás, amelynél a sorok, hasonlóan az eke elé fogott ökrök szántási irányához, váltogatva, egyszer jobbról balra, egyszer pedig balról jobbra haladtak. Sok reánk maradt feliraton, szobron, érmen ez az írásmód, sőt Szólon i.e. VI. századból származó törvényei rögzítésénél is ugyanezt a módszert követték. Csak száz esztendővel később szorította ki végérvényesen ezt az írásmódot az általánosan bevezetett balról jobbra haladó írás.

A föníciai írás, mint a legtöbb keleti írás, csak a mássalhangzókat jelölte. A görög nyelv azonban nem nélkülözhette a magánhangzókat. Ezeknek a jelölésére olyan föníciai írásjeleket használtak fel, amelyekre a görög nyelvnek nem volt szüksége. Így keletkeztek az A, E, I, O, U betűk (7. ábra).

A korai görög írásokban még nem ismertek kis- és nagybetűket. Csak később, i.sz. a IX. században alakult ki a kétféle betűalak. A korábban használt betű lett a görög ábécé nagybetűje, és ehhez alakították ki a kisbetűket, az úgynevezett minusculát. Az ógörög írásban nem hagytak térközt az egyes szavak között. Az egész írás egybefolyt s az olvasónak kellett a szókezdéseket és -végződéseket olvasás közben érzékelnie. A fejlődés folyamán ez a hiányosság eltűnt.

A görögök szellemi élete - tudjuk - nemcsak a maga idejében állt korának legmagasabb fokán, de ma is csodálattal tekintünk művészi alkotásaikra és gyönyörűséggel olvassuk irodalmi műveiket. Nincs tehát mit csodálkoznunk azon, hogy ez az ókori kis nép a betűt, azt az eszközt, amellyel örök életű irodalmi műveit maradandóvá tette, a maga képére, a maga irodalmi igényeinek és szükségletének megfelelően alakította, finomította, és úgy adta tovább az utókornak.


harmadik fejezet - kezdőlap - ötödik fejezet