A magyar nép művészete · / · I. Kötet - A KALOTASZEGI MAGYAR NÉP MŰVÉSZETE

Templom


 
A magyar-valkói templom. (X. tb.)


 
Damos falu.

Kalotaszeg népe, csekély kivétellel, «magyar» hiten van; a reformáció hódító győzelmei után a katolikus templomot tették meg magyar templomnak s utóbb épült templomaikon is részben megmaradt a régi katolikus építkezés stilusa.

Kalotaszeg reformja, - írja Jankó János, akinek már idézett néprajzi munkáját citáljuk s egészítjük ki a következőkben, - Szilágyi Sándor szerint, végre volt hajtva már 1541-42-ben; már 1561-ben Bánffy-Hunyadnak is református papja volt. A tűzként terjedő reformációnak a kis Jegenye és Bács tudtak csak ellentállani és katolikus voltukban megmaradni. A reformáció szelleme, természetesen, a templomokban elpusztította mindazt, ami katolikus volt. Magyar-Valkón, például, a klastromot lerombolták, a templomból a festett és faragott szentképeket a templom mellé ásott gödörbe hányták és betemették. Ami szentet ábrázoló faragványt a templom falából ki nem vehettek, lefaragták a felismerhetetlenségig. És ezt megtették nemcsak Magyar-Valkón, de az egész Kalotaszegen mindenütt. A reformáció első viharos, csaknem erőszakos bevonulása után azonban a megnyugvás kora következett, amikor az egyházaknak a nép ízlése szerinti való díszítését látjuk kivirágzani. A katolikus templom falai megmaradtak; a gót szabású ablakokon nem változtattak, legföljebb egy ajtót befalaztak, egy másik újat vágtak, mely többé nem csúcsívben végződött, hanem kerekívben borult össze; az ajtó elé cintermet s bejárót építettek, amelyet neha fatornác kötött össze a templomot körülvevő kőkerítés ajtajával. A külsőn aztán egyebet alig változtattak, legföljebb a felégetett régi födél helyett raktak újat s diszítésül minden egyes zsindely alsó szélét kicsipkézték. A legtöbb templomnál a tornyot harangláb helyettesítette, fából, de ennek sajátos építési módja volt: a favázon fölül, ahol a harangok lógtak, a harangkamarát deszkapárkány vette körül, a deszkák hosszukban állottak s alsó végük szintén ki volt csipkézve; a legalább is méter magas párkány négy szegletéből egy-egy oszlop nyúlik ki s a négy oszlopon nyugszik a harangláb kúpja, mely szélesen indulva, elkeskenyedik; a kúp zsindelyeit szintén kicsipkézte a nép. Ezt az építési módot követték ott is, ahol a haranglábat lebontották s kőtornyot ragasztottak a templomhoz; a toronygula négy szegletébe négy tornyocskát emeltek, mint a nép mondja, a négy evangélista, Máté, Márkus, Lukács és János tiszteletére.* A torony csúcsáról s a templom tetejéről eltűnt a kereszt, helyébe gomb, kakas vagy egy kis vaszászló került, a zászlón az építés kivágott évszámával. A torony e helyes régi formája is vész már az ormótlan újabb építkezések során, de annál szivesebben diszítették a templom belsejét. A szószék párkányát kifaragták, oldallapjait kiföstötték, koronáján pedig remekelt a falusi művész, élére állítván az önkebléből táplálkozó főnixmadarat s körülvéve az egészet síkfaragásos párkánynyal, amelyen a magyar díszítés főformáit: a tulipánt, a rozmarinlevelet, rózsát, szekfűt és a szőlőfürtöt kapcsolta egybe. A templommenyezet közepéről függő lámpát galyakkal, virágfüzérekkel diszítették; a buza elsőtermésű kalászaiból koszorút fontak s a lámpára akasztván, a gabnaáldás elmondása után, ott hagyták a következő év első terméséig. A szószék alatt áll az Urasztala, mely rendesen kerek s négy lába egy közös szárban fut össze; az asztallapon egy belső és egy külső kör van, amaz csak csekély távolságban az asztal közepétől az ajándékozó nevével s az ajándékozás dátumával, a másik az asztal pereméhez közel, valamely zsoltári vagy bibliai mondással.

A templom kincsei közé tartoznak a régi varrottasok, aranynyal, ezüsttel s az akkoriban még csakolyan drága selyemmel varrva; gyönyörű ősi formák maradtak reánk így. A díszítések között legérdekesebbek a festmények. A menyezet kockákra van osztva s ahány kocka, megannyi önálló kép. E képeket négy csoportba oszthatjuk: mértani diszítések; növénymotivumok, a szokásos virágokból; állatábrázolások, többször az illető állat megnevezésével; kezdetleges ábrázolású bibliai jelenetek. Az első két csoportból kerül ki a menyezetdíszítések java, például a bikali. A daróci templom öt padjának festése (1687-1701) a legsikerültebbek közé tartozik, a tulipán, a rózsa és a szekfű színeinek összeválogatása szelid, csoportosításuk izléses, a munka nemes és tiszta. (40) Egyátalában, azt mondhatnók, a népies templomi festés nálunk a XVII. században virágzott s a következő században korcsosul el, túlzásokba esvén. A kalotaszegi templommenyezetek javarészét a XVII. században renoválták s festegették újra a szász származású Umlingok - apa és fia, - de ők már csak inkább utánozták, művészi érzékük a magyar formák iránt nem volt, azokat nyilván egyhangúaknak találták s azoknak kimeríthetlen formagazdagságából ők meríteni nem tudván, otromba bizarságokkal mételyezték meg a tiszta magyar ízlést. Az apa, Kolozsvári Asztalos Umling Lőrinc (41) eleinte beérte az egyszerű utánzással s első művein csakis mértani díszítéseket és virágmotivumokat alkalmazott, - később állatokat is föstött s megpróbálkozott bibliai jelenetekkel is; a tizennyolcadik század negyvenes éveiben a régi tiszta tulipános motivumokat utánozta, az ötvenes években föstötte gyatra állatképeit s azok a torzított bibliai jelenetek a hatvanas évekből valók. A két Umling dolgozott Bánffy-Hunyadon, Magyaró-Kerekén, Damoson, Jákótelkén, Magyar-Gyerő-Vásárhelyen, Kis-Kapuson, Darócon, Magyar-Bikalon, Farnoson (42), Nagy-Petriben, Kis-Petriben (75, 76) s Sztánán; kortársaik közül egyet sem találunk, - egyetlen elődjük nevét, aki a XVII. század végén dolgozott, nem ismerjük; követőjük Simon György, aki 1794-ben a bogártelki templomban föstött. A tizennyolcadik század végén, mintha divatja múlnék a templommenyezet díszítésének.


 
A daróci templom padjairól. (40)


 
A farnosi templom karzatáról. (42) (A diszítő ízlés romlása.)


 
Régi templomi kendő (Daróc). (43)


 
Régi templomi kendő (Daróc). (44)

Hogy Kalotaszegen melyik a legelső, a legrégibb, talán eredetében is református templom tipusa, azt bajos megállapítani. Mi a magyaró-kereki régi református templomot vesszük tipusnak [lebontása előtt lerajzolta Telegdy Árpád: (45).]

Négyszögletes helyiség, középen, a templomterem piacán, az úrasztalával; szószék s a padok az úrasztala felé fordulnak. Szegletein az épület meg van erősítve egy-egy támasztópillérrel s egyszerű tető födi az egészet. A tető kötőgerendái alatt volt a kockásföstött famenyezet, amely 1903-ban a Nemzeti Muzeumba került. E tipusnál jellemző, hogy falazott tornya nincsen, csak fából ácsolt harangláb állott mellette, szabadon; ilyen a magyar-bikali templom és harangláb. Hogy milyen formátlan tucatépületet húzott a helyébe egy kolozsvári építő, 1897-ben!*


 
A magyaró-kerekei régi ev. ref. templom. (45)
(Telegdy Árpád festménye után; az eredeti menyezet 1904-ben került a Nemzeti Múzeumba.)


 
A magyaró-kerekei új ev. ref. templom. (45)


 
A ketesdi templom. (46)


 
A ketesdi templom alaprajza. (47)

Valamivel összetettebb a fatornyos ketesdi templom. Keskenyebb része, - a templom hajója, - az a régebbi s utóbb, hogy a hívek megsokasodtak, bővítették ki, nemcsak hosszában, de az új hajó szélességében is (46). E bővítés már a református korban történt; elhagyják a támasztó pillért a templom végében, nem is a szegletre teszik, hanem a hosszabbik oldal irányába, ami arra vall, hogy beboltozni nem is volt szándékuk. Féloldalt egy kis portikust is építettek a templomhoz, alacsony, zömök pillérekre, széles ereszszel. A templomban elfér vagy százhúsz hivő. Tornya talán a legnagyobb a vidéken az ilyennemű fatornyok között, van akkora, mint egy városi négyemeletes ház a főpárkányáig. Szétágazó, hatalmas gerendákra van alapozva, amelyek erősen közrefogják s ducolják minden oldalról a torony oszlopait. Közöttük vezet föl a kis rozoga falépcső a harangházba; a harangházon kereken menő kicsi tornác van s négy szegletén a jellemző kalotaszegi kis tornyok, amelyek közül karcsún, magasra szökik fel a torony sisakja, szélforgóval és csillaggal tetejében. Ügyes a templom bejárója - az úgynevezett «kendőigazító», mert hogy templombalépés előtt fejkendőjén ott igazit a fehérnép, - a torony alatt. A tető szélesen benyúlik a dúcgerendák fölött s az utcán álló kis oszlopokra könyököl. Alája kőlépcső vezet föl, ebből a tornácból lépünk a torony alá s azután be a templomba. A templom kertje, a cinterem, takarosan be van kerítve kőfallal és léces rácscsal.


 
A ketesdi templom bejárása. (A «kendőigazitó».) (48)

Hogy a régi katolikus templomból mint lett református templom, azt jól szemügyre vehetjük Magyar-Valkón.* A templom (X. tb. és 51.) hátsó része a reformáció előtti időből való; a gótikus szentély nyomai, keskeny magas ablakaival, csúcsíves boltozásával, megmaradtak. A boltozat bordái durván faragott vállrózsákból indulnak ki s csúcsban metsződnek az egymásmellé vakolt «emelt keresztboltozatok» közepén; az egyik kis falfülke kerete (nyilván valami ereklye helye), az ablakokban a halhólyag kőből faragott motivumai, mind erre a korra vallanak. E gótikus szentélyt később kibővítették hosszában és valószínű, hogy akkor rakták a széles, erős toronyfalat is. Boltozni már vagy nem tudtak, vagy nem érkeztek a református kor kőművesei, mert látszik, hogy szándékuk sem volt: elhagytak minden támasztó pillért. A középen álló egyetlen pillért 1903-ban falazták föl - a régi szentély gót mintájára - a süppedő alapok miatt. A templom belseje igen egyszerű, jó világos, levegős, mert van elegendő ablak s a fal fehérre van meszelve. Az első portikusból, a torony alatt, egyenest a templom piacára lépünk be s ott kétoldalt vannak elhelyezve a padsorok. Ahol a régi szentély egy erősebb pillérben végződik, ott vezet föl a kis lépcső a szószékbe (52). Régi építmény a szószék is, vakolt kőből. A szószék fölött a cifrán föstött, aranyozott «koszorú», a barokkstilusú, baldahinszerű menyezet. Lent, a szószék mögött, a papiszék s mellette a presbiterek helye. Énekes karzat kettő van a templomban: tágasabb a torony alatt, keskenyebb - az orgonával - a szentély végében, ahová ugyancsak 1903-ban vágtak egy kis ablakot is, mivelhogy a kántor meg a diákjai nem látták jól az énekes könyvet. A szentély gótikus boltozata erős boltívben végződik; ezen túl csak deszkázott a templom menyezete, mint a vidék legtöbb református templomáé; ilyen a bikali, ilyen a sztánai s a daróci (56. 57. 58. 59).*


 
A ketesdi templom. (49)


 
A ketesdi templom úrasztalának régi terítőjéről. (50)


 
A magyar-valkói templom. (51)


 
Szószék a magyar-valkói templomban. (52)


 
A magyar-valkói templom alaprajza. (53)


 
Részletek a magyar-valkói templomból. (54)


 
A magyar-valkói cinterem. (55)


 
A magyar-bikali harangláb. (56)

A valkói templom külső képe, fekvése is, talán a legfestőibb, egész Kalotaszegen, bár szépen van elhelyezve a körösfői templom is. A régi szentély gótikus támasztó pillérei elaprózzák, könnyűvé teszik a hajótestét s így a torony széles, tagozatlan síma fala csak annál erősebbnek és monumentálisabbnak látszik. Könnyű faalkotmány üli meg a hatalmas falakat: a harangház, meg a sisak. A harangház íves tornáca, leeresztett karfadeszkái, alatta a gyámok a szegleteken, meg a négy kis torony, amint közre fogják a magas sisakot: ez dicséri a kalotaszegi magyar népművészetet. A lombos cinterem hatalmas fái némely oldalról elfedik, annál érdekesebbé teszik a templomot. A cintermet sűrűn állított pillérekkel alaposan megtámogatott vaskos, lőréses kőfal övezi, oldalt s elül, a toronynál, várkapuszerű kis bejárás van; ennek is erős, méteres falai vannak, kettőskapuja s a kapu mögött még ott a lyuk, ahová az eltorlaszoló gerendát erősítették, hogy megvédjék az ellenség elől idemenekült lakosságot; a kapu fölé is nyilván a puskás védelmezők számára emelték a tornácot.


 
Festett menyezettáblák a magyar-bikali templomból. (57)


 
Festett menyezettábla a sztánai templomból. (58)


 
Festett menyezettáblák a daróci templomból. (59)


 
A b.-hunyadi templom. (61)


 
A b.-hunyadi templom alaprajza. (62)


 
Ablakok a b.-hunyadi templom régi részén. (63)


 
A régi harangtőke; a karzat ajtajának tagozása; az ablakok íveinek aránya. (64)


 

 

 

 

 

 
Régi varrások. (60) Templomi klenódiumok a b.-hunyadi templomból.


 
A magyar-bikali templom menyezete. (XI. tb.)


 
A b.-hunyadi templom bejárása. (65)

A kalotaszegi templomok harmadik tipusát jellemzi a bánffy-hunyadi (61).

«Bánffy-Hunyadon a református templom hajója, a hátulsó karon lévő felirat szerint, 1698-ban, a déli rész 1772-ben épült; a régibb rész menyezete 1705-ben, az újabbé 1780-ban készült, még pedig az utóbbinak mestere Kolozsvári Asztalos Lőrinc, amint ezekről a menyezetek közepén levő feliratos kockák tanuskodnak. Tornyának négy kis tornyocskája van. A cinterem felüli bejárót a mostani pap készíttette. A torony harangjai a mult század második feléből valók, az orgona és a toronyóra a XIX. századból. Úrasztali edényei közül egy ezüstkehely (Hunyadi Mathias Mártontól) és egy ezüsttányér 1681-ből, két ónkanna és két óntányér 1705- és 1745-ből valók. Különben ez a templom is a katolikus templom helyén, sőt alapja annak köveiből épült. A csonttemető a cinterem mellett van a mai bejárónál. A menyezet képei mindhárom fajtából valók.» J. J.

A régi katolikus átmeneti stilusban épült szentély magasan emelkedik az újabb keletű hosszú templomhajó fölé s fedele is egészen külön áll, - a református ács nem is akarta tagadni, hogy csak toldás; az újabb rész arányai különben nem szerencsések; lomha, igen széles a tornya is. Meglehet, hogy a torony egykorú a hátsó szentélylyel; a karzatföljárás és az ablakok kőkeretei erre vallanak, - nyilván külön álló kampanile volt s csak később kötötték össze a szentéllyel, közbülépítvén a hosszhajót. A sunyi, alacsony, tornácos harangház és a zömökebb sisak illik a nagy tömegekhez. Elmés szerkezete van a templom toronyórájának s még csak Magyar-Valkón van ilyen: óraütés előtt csönget; látszik is a sisakon, a két kis szeglettorony között, a csengetyű teteje. Oldalról vagy hátulról nézve tetsző képet mutat a templom; a lombos cintermet takaros léckerítés veszi körül.

Egészében réginek maradt meg a templom Magyar-Gyerő-Monostoron (67); megvan a románkori katolikus szentély, a tágas hajó s a templom egyik felén a torony. Különös érdekesség van abban, s nagyon festői, hogy erre az időmegviselt, sokszáz éves romra fölépítették a magyaros új toronytetőt, zöldre föstött harangházzal, piros cserepes sisakkal.


 
A b.-hunyadi templom hátsó része. (66)


 
A magyar-gyerőmonostori templom. (67)


 
A damosi templom patyolatkendői (XVII. század).

«Magyar-Gyerő-Monostoron a katolikus egyháznak volt egy apátsága; ennek klastromát 1241-ben dulták szét. Templomát Mihálcz Elek, a valkói pap, így írja le: «Mai temploma hihetőleg az apátság régi templomából alakíttatott át. Boltívezete ugyan le van szedve, de annak egykori létezését, a külső oldaltámok és a konzolok felismerhető helyei határozottan bizonyítják. A szentély jobb oldalán megvan ma is a sekrestye, megvan a fekirányos vak fülke is, hol a katholikus korban a szent olajokat és krizmát tartalmazó szekrények állottak. A déli oldalon teljes épségben állanak a csúcsíves ablakok. A templom délnyugati végén, a régi időkben, két torony állott, amelyek közül azonban ma csak egyik áll fenn. Figyelmet érdemelnek ezen toronynak két rendbéli ablakai, melyek a csúcsíves gót építésnek megannyi remekei. Díszművészelük a csúcsívbe helyezett köridomok konbinációjából alakult, alul korintusi oszlopocskákkal osztályozott két köríves nyilattal, amelyek fölött szívidomú, előbb csak kajácsosan, vak alakítással jelölt, de közepén egészen áttört ablakrése fordul elő, mely körül a támadó hézagokat fölül csúcsív záródásába helyezett négyszögű, képoldalán pedig háromszögű bemetszés vagy áttörés tölti ki. A templom falának magasságáig leszedett egyik torony délfelé néző oldalát egy a falba illesztett szobor-csoportozat ékíti; a balfelőli részen egy női alak szoptat két kigyót, a jobbfelőli részen csakugyan egy női alak lándzsával megöli a kigyót; mindkét szobor fekvő helyzetben levő oroszlánon áll. A templom belseje, úgy látszik, több rendbéli alakításon ment keresztül. Így pl. a hátulsó kőkar egészen leszedetett és helyébe fából új építtetett. Az első kar 1758-ban, az urak széke 1753-ban, a faragott kőből való szószék 1752-ben csináltattak. Orgonája az egész egyházmegyében a legrégibb, 1787-ben csináltatott. A nagy harang 1778-ból, kisebb harangja 1784-ből való. Volt még ezeken kívül két harang, melyek közül egyik 1849-ben ágyúnak adatott, a másik a jelen század elején alakult ó-fenesi eklézsiának ajándékoztatott. A toronyban jó szerkezetű óra is van. Clenodiumai között az innen származott Kabos, Kemény és Gerőfy családok semminemű ajándékaival sem találkozunk. Az úrasztali kehely 1765-ben készült; ezüst kannáját 1797-ben Sombori Frusianna, kis ezüst tányérját egy közember, Ignácz Ferencz, 1806-ban, ónkannáját 1776-ban Rettegi Anna, egy óntányért 1710-ben Németi Márta ajándékoztak. A menyezet kockái nincsenek kifestve.»


 
A nyárszói templom. (68)


 
A sztánai templom. (69)

Részben alapjuktól fogva reformátusnak épültek az idevázolt templomok (68. 69. 70. 71. 73). Nyárszón, Sztanán, Kis-Petriben, Jákótelken, Bogártelkén s Jegenyén, s ezeken már keservesen meglátszik a városi hatás. Kedvetlenítő példái ezek a meg nem értett s már a városban elrontott olasz-, barokk- vagy német renaissance formáinak. Szerencsére, tud még a kalotaszegi nép a magyaros ízlésű templomépítéshez, mint azt a damosi (74.) templom bizonyítja, de még inkább a körösfői, amelyet méltán nevezhetünk Kalotaszeg gyöngyének.


 
Az új templom Kis-Petriben. (70)


 
Az új templom Jákó-Telkén. (71)


 
Kereszt tipus a katolikus Jegenyén. (72)

«Nyárszón a templom teljesen új és nincsenek képei. A sárvári szintén új; 1834-ben égett le és azután 1835-ben építették újra; mondják, hogy amikor a leégett templomot újraépítették, a régi vakolat alatt föstött szenteket találtak s a festmények alatt görög-cyrill irások voltak, tehát hihetőleg görög templom volt. Mindkét egyházban haranglábon függő, két-két 1847-en innen öntött harang hivja imára a hiveket. A klenodiumok a XVIII. századból valók.» «Jákótelkén a templom nyugati része igen régi lehet, mert először, amint a szószék mögötti falról kitünik, 1685-ben, másodszor 1747-ben renoválták. A keleti rész újra épült 1804-ben. A két részt nagy gótív választja el egymástól. A régi menyezet kockákban festve van, a festő megint Umling és fia, akik ezt, a legénykarral együtt, 1768-ban festették; a képek tulipánosok és állatokat ábrázolók, bibliaiak nélkül. A szószék koronáját 1842-ben festették újra. Orgonát 1853-ban kapott és került 948 ezüst huszasba. Egyik harangját 1813-ban, a másikat 1768-ban öntötték. A templom tornya csipkés zsindellyel van fedve és négy tornyocskája van. A bort az Úrasztalhoz egy nagy fakulacsban viszik. Az egyházi láda 1783-ból való a kehely 1746-ból, az egyik óntányér 1710-ből, a másik 1735-ből, a nagy kehely 1845-ből: nem értékesek és nem érdekesek.» J. J.


 
A jegenyei katolikus templom. (73)


 
A damosi templom. (74)


 

 

 

 
Festett kar- és menyezettáblák a kis-petrii régi templomból. (75)


 
Templomozás Körösfőn. (XII. tb.)


 
A kis-petrii régi templom fölszerelésének maradványai. (76)


 

 

 
A kis-petrii régi templom maradványai. (77)


 
Pad a régi kis-petrii templomból. (78)

«Damos templomáról a legrégibb adat 1701, (a szószék mögött) amikor t. i. renoválták. Festményei nem egy időből, de egy mestertől, Umling Lőrinctől és fiától származnak; a képek mindhárom tipusból valók. A szószék és a kálvinista főnix-madár 1746-ból való; egyidejű vele a négyágú lábbal biró Úrasztala, mely motivumai szerint már Umling műve; a legénykarfa a rajta levő felírás szerint 1751-ből való és ezt már biztonsággal állíthatjuk Umling művének. A menyezet kockaképei 1774-ből valók. Az orgonát és a hozzá tartozó kart a templom 1813-ban kapta. Harangjai közül a nagyobbik 1803-ban, a kisebbik 1795-ben csináltatott. A persely itt nem áll külön, hanem az első padba illesztett fiók alakjában van meg. A toronynak négy kis tornyocskája van. A tornyot fedő zsindelyek alsó széle csipkés. Az Úrasztalán, a Koltsár Erzsébet Sebe Jánosné által 1826-ban ajándékozott varrottas alatt, valóságos keleti szőnyeget találtunk, amelyet a margó-himzés szerint M. N. Flóris Mártonné, Gáspár Kata ajándékozott a damosi eklézsiának 1800-ban.» «Kis Kapus temploma a késő gót kornak csinos emléke; szentélye nyolc szegű, három oldallal záródik, diadalíve és boltívezete csucsos; paizsalakú zárköveinek egyikére a Gerőffy család címere van domborúan kifaragva. A szentélykülsőrész körül lévő gyámoszlopok egyikén az 1441-es évszám árulja el a templom korát. A templomban van két régi sírkő: az egyiket Bornemissza Anna emelte Gyerőffy Jánosnak 1691-ben, a másik alatt Gyerőffy János és Zsigmond tetemei nyugosznak, 1613 óta. Tornya nincs; benn a faluban azonban, egy fatoronyban, két harang van: az egyik 1527-ből, a másik 1651-ből. A templommenyezet Umling műve 1743-ból, tiszta tulipános motivum valamennyi. A templom régi perselye 1743-ból való, vasabroncsú hordócska. Torony tornyocskák nélkül.» «A farmosi templom régi lehet; tornyának egyik harangja 1419-ből való, a másik 1806-ból. A menyezet tiszta tulipános festményei (egyetlen kétfejű sas van köztük) 1750-ből valók, Umlingtól, der enoválta, ugyancsak ő, 1790-ben. A cinteremben egy szfinx csonka képét és lábát találtuk meg. Tornyán nincs négy kis tornyocska.» «Nagy-Petri templomának menyezetkockái 1713-ból valók, de régi értékük elveszett, mert 1760-70-ben Umling renoválta.» «Nagy-Kapus régi temploma a közelebbi időkben egészen újra épült és a régiből csak egy szép faragványú portálé, - melyből a templom régiségére bizton következtethetni, - maradt meg a nyugati falba vakolva. Az új templomban a szószék feletti koronát Szöts Lajos és neje Szász Rozália, 1863-ban csináltatták. Torony tornyocskák nélkül. A menyezet régi festményeit egyszínű kékre mázolták be; a régi festett holmiból csak egy 1742-ben készült pad, valószinűleg Umlingtól maradt meg. Egyik harangja 1750-ből, a másik 1806-ból való.» «Mákó temploma új; a régi templom kőfalának egyetlen maradványa egy tábla, mely szerint a körfalat Magyari építette 1712-ben. Négy tornyocskája nincs, menyezetfestése sincs. Az új fal 1868-ban készült.» «A bogártelki templom újabb; tornya négy tornyocska nélkül. Menyezete 1794-ből való, bibliai képek nélkül, Umling modorában, Simon György készítette.» «Az inaktelki templom szinténúj, 1767-ben épült; a régi templom egyetlen maradványa a szószék koronája, 1783-ból. A pap udvarán álló szenteltvíz-tartó a katholikus idők emléke. A klenodium egy óntányérja 1714-ből való.» «Magyar-Gyerő-Vásárhely temploma a legújabbak közül való; a régit 1831-ben bontották le és építették újra, de oly rozogán, hogy összeomlással fenyegette a hiveket, míg végre Kerekes Márton kolozsvári építőmester, Isten iránt való kegyeletből, ingyen kijavította 1868-ban s egy évvel azután a torony került bádogfedél alá. A régi templom menyezetét felhasználták. Az is Umling műve 1752-ből. Négy tornyocskája nincs.» «Kalota-Szent-Király és Zentelkének egy temploma van, mely azonban egészen új, mivel az 1848-49-iki forradalom vihara a két falut akkor csaknem teljesen elsöpörte a föld szinéről. Tornyának négy tornyocskája van.» «A türei templom is új, annak nincs négy tornyocskája, ellenben van a falunak egy kis oláh fatemploma, melyen a négy tornyocska megvan.» «Nagy-Almás temploma teljesen új.» J. J.


 
A harangház ívei. - Ugyanannak metszete. - Gyám, a harangház könyöklője alatt. - A templom alaprajzának vázlata, a cinterem körítő falával.


 
A torony ablaka. - A harangház alatt: átmenet a vakolt toronyfalból a harangház és a toronysisak famotivumaiba. - A harangház könyöklője. - Tagozatok vakolatból: a gerendázat a harangház alatt, gerendázat és a választó párkány. A körösfői magyar templom részletei. (79-80)


 
A körösfői cinterem bejárása. (81)


 
A körösfői templom. (82)

Emlékezetnek okáért jegyezzük föl, hogy Kis-Petriben a XV. század elején épűlt, dongakupolás, lebontott s nagyrészt tűzre került régi templom föstött menyezet-tábláiból (Umling Lőrinc 1745) megmentettünk nehányat s megtaláltuk a tiszteletes úr, Antal Géza csűrében a föstött szószéket (1715-ből) s a kerek Úrasztalát is (1698), a kórus dátumos peremével együtt; a régi papszéket Bot János földmíves háza előtt, az utcán veri az eső. (75. 76. 77. 78.) De bezzeg a hombárszerű új templom elég ormótlan; Lukács István bánffy-hunyadi építőmester és földmíves cselekedte 1903-ban.

Befejezésül szóljunk a körösfői (79. 80. 81. 82. 83.) szépséges kis templomról. A templomot 1833-ban bővítették, a hátulsó rész 1764-ben készült. Pompásan van elhelyezve. A dombtetőn gyönyörűen emelkedik ki az ívesen ácsolt, kiugró harangházból a finom, karcsú torony s helyes arányban van a sarkokra helyezve a négy melléktornyocska. A könnyű faalkotmány fehérre meszelt síma falon nyugszik, komoly, egyszerű, templomhoz illő síma falon. Csak a szögletein vannak pillérféle sávok s felettük, alattok összefogja, körülövezi a torony falait egy párkány, egy barázdált lap, valami igen sajátságos, egészen eredeti és teljesen ide illő díszítés. Minden oly könnyed, egy-két újjnyi vastagságú, - csak vakolat. Böcsületes, igaz érzésű művész-ember munkája ez; nem tukmált embereire kölcsönszedegetett idegen formákat, az egyszerű magyar templomon nem hazudott fából s vakolatból követ és kőfaragást, - dolgozott józanul, őszintén, fával és vakolással úgy, ahogy azt a fa és a vakolás anyaga s természete megkivánja. Őszinteségének s egyszerűségének jutalma az épület bájos finomsága, az egésznek szinte meg sem magyarázható harmóniája: befejezett, egész, körvonalaiban természetesen összesimuló; az egyszerű egyenes vonalakban sehol semmi bántóan meg nem törik, nehézkesség nincsen. Csak ha egészen a templom közelébe megyünk, akkor vesszük észre, hogy az a primitiv falusi építő ösztönszerűleg tudta a Parthenon építésének egyik titkát s azok az egyszerű egyenesek nem is egyenesek, hanem görbék: a torony teste s pillérei, alig észrevehetően, de következetesen, befelé görbülnek, összehajolnak. Szerkezete, beosztása: célszerűen, józanul, nemes egyszerűséggel magyaros. Bévül nagy négyszögletű terem, a két végén karzattal; elül bejárás a papnak s az asszonynépnek, oldalt a férfiaknak s a legényeknek. A toronyfal jó erős, hogy megbirja a harangzúgást. Födése egyszerű. Fajtánk kedvének s lelkének fiatalsága az a zamatos magyar cifraság, ami módjával jutott a toronyablak, meg az ajtó köré, - egyszerűen csak vakolatból az is.


 
A körösfői templom tornya. (83)


 
A meregyói oláh templom magyar diszítése. (84)

 


* «Nálunk a képzőművészetek közt csakis az építészet birt nemzeti iskolával, mely a XII. század végén és a XIII. elején külön sajátságot mutatott; az először született Szent István fejérvári bazilikájában és elég hosszú álom után feléledt azon nagyobb négytornyú erődféle templomokban, melyek egyik példája a pécsi székesegyházban ránk maradt. A Királyhágón túl az erődféle templomoknak más kifejlését látjuk a templomokhoz képest aránytalanul kifejlett tornyokban, mikhez még magának az egyháznak védsikátorai, «Mordgänge» is ide s tova járultak». Henszlmann Imre: A Képzőművészetek Fejlődése.

* «Magyaró-Kerekének temploma - írja Jankó János a régi templomról, - a régiek közül való. Temploma, abban lévő fölszerelései, papi háza, az eklézsia ládájában lévő klenódumai, - kivéve az egyik óntányért 1670-ből, mely csudálatosan megmaradt, - Mária Terézia idejében porrá égtek. Legrégibb keletű a torony, melyen 1690 az évszám. A templom egyik fele 1728-ban már megvolt, de a másikat csak 1746-ban építették ki, s ekkor renoválták a régi részt is. Ez időből származik a menyezet is, amelynek kockafestményeit Kolozsvári Asztalos Umling Lőrinc készítette; kizárólag magyar tulipános formák, állat- és bibliai képek nélkül. A padok mind fehérre vannak festve, tulipános díszítéssel. A szószék körül álló középpadokon 1786-ból való allegorikus képek láthatók; az asszonyok padján az ártatlanságot szimbolizálja egy asszony, jobb oldalán egy fán csókolózó galambpárral, baloldalán kiterjesztett szárnyú pávával; a pap padján a kép az élet fáját ábrázolja, a fán a kigyó, balra Éva, jobbra az oroszlán, amint a sárkány fejére hág. A kerek magyarstilusú úrasztalának négyágú lába van; lapjában a csináltató neve, K. B. Benedek és a csináltatás éve, 1791: körirata a zsoltárok 23-ik verse. A legénykórus 1786-ból való. A hátsó kórus alatt, mindjárt a bejárattól balra, foglal helyet Zámbó Borbála külön széke, leterítve egy valódi perzsa szőnyeg szélével, amely szakadozott ugyan és százados benne a por, de színe még most is oly üde, mintha csak az imént terítették volna oda. Harangjai 1759-ből valók. Tornya ugyan egészen kalotaszegi formájú, de a négy melléktornyocska elmaradt. A szószék koronáján a főnix.»

* «A magyar-valkói levéltár legrégibb okmánya 1427-ből való s ebből tudjuk, hogy a felkelő keresztesek itt. is garázdálkodtak, a valkói várat, amelynek ma semmi nyoma sincs, felégették; majd Kolozsvárra mentek, ahol Tordai János szétverte őket. 1548-ban, Báthory Zsigmond alatt, az ország rendeinek határozata értelmében a jezsuiták pusztulván innét, a hatalmas Valkai család befolyása alatt, a falu népe is felvette a reformált hitet. A jezsuiták ugyan a német császárok alatt az egyház földjeit még egyszer visszakapták, de amikor végkép kivonultak az országból, azok a cath. stud. fundushoz csatoltattak. A jobbágyok felszabadulása után a birtok csak az antiqua sessiókhoz mért közös havas jövedelme osztalékából áll. A templomot azonban még vagy háromszor égették föl: Básta idejében a németek, 1661-ben a törökök, az utolsó Rákóczy-forradalom alatt a labancok. Az egyház klenodiumai újabb keletüek. Tornya négy kis tornyocskával. A menyezet Umling műve volt.» J. J.

* «A magyar-bikali négytornyocskás templom már szintén egyike az érdekeseknek. Menyezetén kétféle munka látható: a régibb 1697-ből, tiszta nemes ornamentika, azonban minden növény-, állat- és bibliai motivum nélkül, (XI. tb.) - az újabb rész, 1794-ből, Umling műve, a vegyes tipusból. A magyar asztal 1697-ből való; a szószék 1797-ben készült, de koronája 1790-ből maradt; kél 1790-ből való padon címer van, egyik a Biró-, másik a Gyarmathy-család címere.» «Sztána templomának menyezete Umling 1742-ki műve; 1836-ban renoválták. Harangja 1541-ből. Tornyocskák nélkül.» «A daróci, toronytalan templom egyike a legérdekesebbeknek; a templom szintén katolikus volt. Menyezete Umling műve, 1750-ből, de ennél sokkal érdekesebb az az öt pad, mely 1678-ból és 1701-ből való. A legtisztább, a legnemesebb magyar ornamentika maradványai ezek, Umlingék soha meg sem közelítették ezt a művészetet, párja az egész Kalotaszegen nincs; a diszítő kizárólag virágokat használt föl: rózsát, szegfüvet, nefelejcset és tulipánt. A menyezet festményei a vegyes tipusokból valók. A szószék 1680-ban készült.» J. J.