Dr. Lukinich Imre: Az egyetem alapításának története

II.

Az új középiskolai törvény (1883 : XXX.) és a pozsonyi jogakadémia bölcsészeti fakultása. Pávay Vajna Gábor tanulmánya. Orvostanulmányi kar felállításának gondolata 1885. gr. Csáky Albin miniszter visszautasító álláspontja. Debrecen, Szeged előtérben. "József főherceg egyetem." Berzeviczy Albert könyve és hatása. A Toldy-kör akciója. Gr. Apponyi Albert és a pozsonyi elhelyezkedés.

Bár a harmadik magyar egyetem felállításának elodázását általában pénzügyi nehézségekkel indokolták s ez alapon annak létesítése legfeljebb csak a távoli jövőben lett volna várható, a küzdelem a versengő városok között egy egyetem birtokáért változatlan erővel folyt tovább évtizedeken át. Előtérben Szeged és Pozsony állottak. S jóllehet a romjaiból felépülő nagy magyar város törekvéseit a magyar közvélemény és a törvényhatóságok többségének vonzódása támogatta, - Pozsony mellett az időleges kedvezőtlen hangulat ellenére is olyan súlyos tárgyi okok szóltak, amelyek az ősi koronázó város fölényét végre is nyilvánvalóvá tették.

E küzdelemben jelentékeny előnyt látszott biztosítani Pozsonynak az új középiskolai törvény (1883 : XXX. tc.), amely a pozsonyi jogakadémia bölcsészeti fakultásának fellendülését lett volna hívatva közvetve elősegíteni, amennyiben kimondja, hogy a középiskolai tanárságra képesítést nyerhet, aki igazolja azt, hogy a középiskolai tanfolyam elvégzése után egyetemen vagy műegyetemen, vagy más felsőbbiskolai tanfolyam négy évén keresztül tanulta a saját szakjához tartozó tantárgyakat. (61. §.) E szerint a pozsonyi bölcsészeti fakultáson eltöltött évek nem mentek volna veszendőbe, mindamellett valójában az új középiskolai törvénynek a jogakadémia bölcsészeti fakultása felvirágoztatásának szempontjából akkor lett volna jelentősége, ha azt a nem képviselt tanszakok katedráinak betöltésével kiegészítették s legalább az alapvizsgáztatás jogaival felruházták volna.[1] Igy azonban a visszafejlődést már nem lehetett megakadályozni, habár a Preszburger Zeitung buzgólkodása következtében a városi polgárság 20-25 bölcsészhallgató ellátását készségesen magára vállalta, számukra a városi pénzintézetek, elsősorban a jótékonyságáról ismert Pozsonyi Első Takarékpénztár, ösztöndíjakat is helyeztek kilátásba, sőt a kar működése lehetőségének biztosítása végett a magyar irgalmasrend tartományi főnöke, Fűzy Szaniszló elrendelte, hogy a Pozsonyban lakó irgalmasrendű növendékek kötelesek a magyar nyelvészeti és a classica-philologiai előadásokat, mint rendkívüli hallgatók, hallgatni.[2] Az intézmény szervezeti alaphibáit a társadalom és a magánosok buzgósága természetesen nem tudta ellensúlyozni. - Innen van az, hogy ugyanakkor, amidőn még folyt a küzdelem a jogakadémiának teljes egyetemmé való kifejlesztése végett, a tényleg fennálló bölcsészeti fakultás kénytelen volt működését, mint ilyen, megszüntetni s megmaradt néhány tanszékével a jogi karba beolvadni.

Természetes, hogy a tényleg fennálló, de fennállása óta csak küzködő bölcsészeti fakultás életképtelenségének beigazolódása önként felvetette azt a kérdést, vajjon rendelkezik-e Pozsony városa s általában Nyugatmagyarország azokkal a feltételekkel, amelyek nélkül egy orvosi fakultás sikeres működése el sem képzelhető. Erre a kérdésre felel Pávay Vajna Gábor tanulmánya,[3] amely adatokkal igazolja, hogy Magyarországban Budapest után Pozsony az egyetlen és minden tekintetben alkalmas hely a gyakorlati orvosképzésre, ellenben Szeged még évtizedek múlva sem fog rendelkezni egy orvosi fakultás működéséhez szükséges feltételekkel. Pávay Vajna tanulmányát időszerűvé tette gr. Bylandt-Rheidt hadügyminiszter azon törekvése is, hogy az egykori Josefinumnak nevezett bécsi katonaorvosi akadémia visszaállíttassék, a hadseregben évről-évre érezhetőbbé váló katonaorvosi hiány megszüntetése, vagy legalább is csökkentése végett. E kérdésben Trefort miniszter is véleményadásra szólíttatván fel, átiratában arra az álláspontra helyezkedett, hogy "a Bécsben fölállítandó külön katonaorvosi akadémia a katonaorvosi intézmény s a hadsereg egészségügye jól felfogott érdekeinek sem felelne meg s a magyar oktatásügy szempontjából már éppenséggel megbocsáthatatlan hiba volna, ha akkor, mikor hazánk egy új egyetem s nevezetesen egy új orvostudományi kar felállításának szükségét érzi, akkor, mikor már jelenleg is majdnem 800 magyar ifjú keresi az orvosi kiképzést Bécsben, az ország áldozatkészsége még egy újabb bécsi orvosképző intézet létesítésére vétetnék igénybe s ez által még több ifjú vonatnék el hazai egyetemeinktől." A hadügyminiszter Trefort átiratára elejtette ugyan tervét, de viszont a magyar kultuszminiszter is levonta álláspontjának további következményeit, amelyek alapján 1885. március havában egy törvényjavaslatot közölt előzetes tájékozás végett minisztertársaival, "a pozsonyi orvostudományi kar felállításának megindításáról és az e czélra szükséges póthitel megadásáról." A hat §-ból álló törvényjavaslatban kimondatott, hogy "Pozsonyban a tanszabadság elvének alapján s a jelenleg a budapesti és kolozsvári egyetemek orvostudományi karain fennálló tanrendszer alkalmazásával orvostudományi kar állíttatik fel az orvosi kiképzéshez szükséges természettudományi szakokkal együtt." Ezen orvostudományi kar fokozatosan lesz kiépítendő úgy, hogy az 1885-86. tanévvel nyiljék meg az első évfolyam. "A végleges adminisztrativ szervezés" tekintetében az ötödik évfolyam megnyitásakor történt volna törvényhozási intézkedés.

Ez a törvényjavaslat azonban keletkezésének első stádiumánál tovább nem jutott, jóllehet 1886-ban Th. Billroth, a hires bécsi tanár, nyiltan követelte a bécsi egyetem túlzsúfolt orvosi karának tehermentesítése érdekében a magyarországi hallgatók beiratkozásának szigorú korlátozását,[4] amiben igazat kellett neki adni, mert "ha egyszer a bécsi egyetem orvostanhallgatóinak száma a megengedhetőnél nagyobb, akkor első sorban a magyaroknak kell onnan távozniok, hazájok kötelessége lévén az ő kiképeztetésökről gondoskodni." Mindezen kérdések azonban ekkor már alig érdekelték a közvéleményt és a napisajtót, csupán a kormány félhivatalosa, a "Nemzet" cikkezett következetes kitartással a harmadik magyar egyetem felállítása érdekében, de hatás nélkül. Ennek tulajdonítható, hogy Trefort (+ 1888) utóda, gr. Csáky Albin a képviselőházban s a bizottságokban úgyszólván minden ellentmondás nélkül jelentette ki, hogy a harmadik egyetem felállításának idejét még elérkezettnek nem látja. Ezzel természetesen az idáig legközvetlenebbül érdekelt városoknak is a várakozás álláspontjára kellett helyezkedniök.[5]

A hazánk ezer éves fennállásának méltó megünneplését célzó eszmék és tervek között egy új egyetem létesítése gondolatának szükségképpen fel kell vetődnie. S valóban Debreczen város tanácsa már 1892-ben kétszázezer forintos alapítványt tett le a millenium emlékére az ottani református főiskolának egyetemmé fejlesztése végett. Debrecen példájára Szeged városa is felújította igényeit 1893 januáriusi közgyűlésén,[6] sőt most már megmozdult a pozsonyi társadalom is. Schulpe György röpiratban pártolta[7] a Vutkovics Sándor jogakadémiai tanár által ismét felszinre vetett eszmét, amelyet a helyi sajtó is egyértelműen felkarolt. Ennek hatása alatt az 1893. szeptember 4-én tartott városi közgyűlés újból emlékiratot intézett a magyar képviselőházhoz,[8] azt igyekezvén abban igazolni, hogy Magyarországban ez idő szerint egyedül Pozsony városában vannak meg a harmadik egyetem felállításához és sikeres működéséhez szükséges feltételek. Az emlékirat nyomatékosan hangsúlyozza, hogy "nagy nemzeti és politikai misszió fűződik ahhoz, hogy Pozsonyban egyetem legyen." "E határszéli városnak" - úgymond - "a nemzeti állam megteremtésénél jelentős feladata van. A magyar műveltségnek innen kell hatalmas gócpontot teremteni, mely messze vidékre lövelje sugarait." "Pozsony város exponált helyzete s a felvidék nemzetiségi viszonyai méltán kelthetik fel minden hazafi figyelmét, hogy csakugyan itt kell egyetemet állítani, hol ennek létesítése oly fontos politikai feladat. Minthogy tehát a felvidéknek nemzeti politikára van szüksége, mely a magyar művelődés szolgálatában állva dicsőséggel hirdesse a nemzeti nagy misszió végvárából a nemzeti önvédelmet, azért arra törekszünk, hogy városunk nagynevű szülöttjének, József főhercegnek nevével ékesíthessük a pozsonyi egyetemet, mely hirdesse a magyar tudományosságot s terjessze itt, Bécs közelében, az idegen nemzetiségek hullámai között a közművelődést nemzeti szellemben."[9]

Szeged és Pozsony küldöttségei azonban, amelyek a kormány több tagjánál jártak, a jóakarat és érdeklődés általános biztosításán kívül egyéb választ nem vihettek haza. "S a miniszterelnök által az ezredéves ünnepélyre nézve a törvényhozás elé terjesztett és ez által jóváhagyott tervbe a harmadik egyetem alapkövének letétele tényleg nincs fölvéve."[10] Kilátástalanná tette a küzdelmet nemcsak Pozsony, hanem a harmadik egyetemért versenyző más város számára is az, hogy gr. Csáky Albin utóda, br. Eötvös Lóránd elvileg szintén egy új egyetem létesítése ellen foglalt állást azzal az indoklással, hogy a kérdés még nem időszerű részint azért, mert "a meglévő két egyetemen még sok a tenni s különösen építeni való," másfelől pedig, mert véleménye szerint "a harmadik egyetemhez szükséges szellemi erőkkel nem rendelkezünk."[11]

Bár a harmadik magyar egyetem létesítéséért másfél évtized óta folyt a küzdelem, meddőségének okát kultúrpolitikusaink, köztük kiváltképpen Berzeviczy Albert, abban látták, hogy egy új egyetem eszméje a helyi érdekek egymást kiegyenlítő nyomása mellett állandóan nélkülözte "a közvéleménynek azt a támogató, előmozdító segítségét, amely nélkül azt a legbátrabb és legerélyesebb kormányférfiak is alig volnának képesek minden akadállyal szemben megvalósítani s amely egyedül volna képes e vállalkozás időszerűségét kényszerítő erővel bizonyítani rá a kételkedőkre is,"[12] - a közvélemény valóban mindvégig közömbös maradt az eszme iránt, amelyet a többnyire egyoldalú felfogású csikkek és röpiratok hatása alatt néhány város belső ügyének s anyagi érdekének volt hajlandó minősíteni, de országos jelentőséget nem tudott abban felfedezni, Berzeviczy volt az első, aki egy feltűnést keltő tanulmányban[13] a harmadik magyar egyetem gondolatával magasabb szempontból foglalkozott. Abban nem az egyetem székhelyének kérdésére, hanem annak igazolására helyezte a fősúlyt, hogy a harmadik magyar egyetem felállítása szükséges is, időszerű is. A hazánkban működő két egyetem egyáltalában nem áll arányban a népesség számával, úgy hogy Magyarország e tekintetben Európa utolsó államai közé tartozik. A mindinkább érezhető hiányon nem a meglévők továbbfejlesztésével, hanem új egyetem, vagy egyetemek létesítésével kell segíteni, mert azok egyúttal a különben is elhanyagolt vidék tudományos és kultúrális központjai lesznek (pl. Kolozsvár), annál is inkább, mert van elegendő erőnk szellemi és anyagi téren egyaránt egy új egyetem felállítására. Az összes feltételek szigorú mérlegelésével Berzeviczy is Pozsony mellett foglalt állást, Szegedre viszont szerinte az esetleg felállítandó második műegyetem volna helyezendő.

Berzeviczy könyve, bár egyébként a harmadik magyar egyetem felállítása szükségének gondolatát minden eddiginél jobban belevitte a köztudatba, végeredményben mégis csak a kérdés fejlődésének egyik állomását jelzi. Közvetlen, gyakorlati hatása nem volt. - Ugyanez a sors érte Zsigárdy Gyula galántai orszgy. képviselőnek 1898. február 15-én a költségvetési vita alkalmával a Pozsonyban felállítandó egyetem érdekében tartott beszédét,"[14] két évvel utóbb pedig az egyetemi gondolat egyik legbuzgóbb helyi ápolójának, Wagner Lajosnak tanulmányát, amelyben annak kimutatására törekszik, hogy "a pozsonyi egyetem három fakultással már ma tényleg fennáll és hogy csak kibővítéséről, az egyetemmel járó jogok és kiváltságok megoldásáról s a törvényről van szó, mely a pozsonyi egyetemet megalapítottnak és megerősítettnek nyilvánítja." E három fakultás szerinte a következő: a jog- és államtudományi, amelynek alapja a kir. jogakadémia 231 hallgatóval, azután a bölcselet-, nyelv- és történelemtudományi, amelynek alapja a kir. jogakadémián 1875-ben rendszeresített filozófiai tanfolyam és végül az ev. theologiai fakultás, amelynek alapja az 1882-ben Pozsonyban alapított egyetemes ev. theologiai akadémia 36 hallgatóval. - E három fakultáshoz járulna a math.- és természettudományi és az orvostudományi, melyek feltételei a versengő városok közt egyedül Pozsonyban találhatók meg legalább ez idő szerint.[15]

Ettől kezdve hosszú éveken át mi sem történt a harmadik magyar egyetem ügyében. A mind szenvedélyesebbekké váló politikai pártküzdelmek és az ismétlődő kormányválságok során minden kulturális kérdés háttérbe szorult. A közvéleményt szinte kizárólag csak a napipolitika foglalkoztatta s így természetesen hiányzott egy egyetem létesítésének alapfeltétele; a közfelfogás tárgyilagossága. A koalició kormányrajutásával azonban forrongó közéletünkben némi enyhülés állott be s ennek következtében a nagyobb jelentőségű kulturkérdések ismét időszerűekké váltak. Innen van az, hogy Kassa városa a Rákóczi-ünnepségek országos jelentőségének és népszerűségének tudatában újból felvetette a Kassán létesítendő Rákóczi-egyetem gondolatát, amelyet a budapesti egyetem néhány tanára is pártolt a különben is nagyrészt Kassa felé hajló sajtóban. A "Pozsonyi Toldy-Kör" irodalmi bizottsága ennek következtében már 1906 okt. 3-i ülésén foglalkozott a pozsonyi egyetem felállítása érdekében kifejtendő propagandának megvitatásával[16] s arra az álláspontra helyezkedett, hogy az elhelyezés tekintetében még mindig fennálló nehézségek eloszlatása végett felkéri Pozsony város törvényhatósági bizottságát, hogy az amúgy is kevés áldozat árán megszerzett primási palotát ajánlja fel az alapítandó egyetem ideiglenes elhelyezésére; határozattá emelte továbbá a tevékeny Vutkovich Sándor azon indítványát is, hogy "adjon ki a bizottság egy igen rövid, az érveket dióhéjba foglaló, kiáltványszerű czikket, melyet a parlament összes tagjainak és minden illetékes tényezőnek megküldjenek."[17]

A Toldy-Kör kezdeményezését a helyi sajtó nagy megértéssel fogadta és főleg Pávay Vajna Gábornak a Pozsonyban felállítandó harmadik teljes magyar egyetem orvosi fakultásának előnyeiről szóló cikkei keltettek szélesebb körökben is feltünést.[18] December elején megjelent a Kör "Szózata" is,[19] amelyet az indítványnak megfelelően az összes illetékes tényezőknek megküldöttek. A Kör irodalmi bizottsága azonban december 6-án tartott ülésén mindezeken kívül arra a nagyjelentőségű lépésre határozta el magát ugyancsak Vutkovich Sándor indítványára, hogy a Körnek az egyetemre vonatkozó kérelmét Budapestre menesztendő küldöttség útján fogja gr. Apponyi Albert kultuszminiszter elé terjeszteni.[20] Az indítvány főleg azért volt indokolt, mert a vallás- és közoktatásügyi tárca költségvetésének képviselőházi tárgyalása küszöbön állott és így valószínűnek látszott, hogy a miniszter a tárcája körébe eső kultúrkérdések kapcsán nyilatkozni fog a harmadik magyar egyetem felállításának kérdésében is.

A miniszteri előterjesztés valóban foglalkozott e kérdéssel és abban gr. Apponyi Albert a harmadik magyar egyetem felállításának szükséges voltát fenntartás nélkül elismerte, sőt késznek nyilatkozott arra, hogy - időhöz nem kötötten - a hosszan vajúdó kérdést végre megoldja. Kijelentése szerint "a hely kiszemlélésénél semmiféle előszeretet, semmiféle melléktekintet" nem fogja vezetni, hanem "egyfelől magának az oktatásnak érdeke, mert mindenesetre olyan helynek kiszemelése szükséges, amely az oktatás sikeressége tekintetében a kellő kulturális hátteret nyujtja, másfelől a nagy nemzeti érdeknek megóvása, hogy ott erősítse meg a magyar nemzeti áramlatot és a magyar nemzeti tudatot, ahol arra leginkább szükség van és ahol az a legsikeresebben érhető el." A pozsonyi társadalom mindamellett akként értelmezte a miniszter beszédét, hogy "a miniszter ezen kijelentése után nagy reménye van arra Pozsonynak, hogy mégis csak megkapja a harmadik egyetemet, nemcsak azért, mert az összes vidéki városok között leginkább van predesztinálva e czélra..., hanem mivel a miniszter által hangoztatott nemzeti érdek is így kívánja."[21]

Ezen felfogásnak adott kifejezést a Toldy-Kör küldöttsége is, amelyet Komlóssy Ferenc pozsonyi prépost vezetett december 19-én[22] gr. Apponyi Albert kultuszminiszter és Wekerle Sándor miniszterelnök elé. Bár a kultuszminiszter ez alkalommal sem nyilatkozott határozottan és kizárólag Pozsony mellett s csak azt hangsúlyozta, hogy "a harmadik egyetem felállításánál nemcsak helyi, hanem nemzeti és kulturális szempontokat is tekintetbe kell venni, ezek a szempontok pedig Pozsonyra nézve kedvezőek", - a miniszterelnök válasza, amelyben elismerte Pozsony elsőbbségi jogát, annyit mindenesetre elárult, hogy a pozsonyi elhelyezés terve az illetékes tényezők körében is komoly mérlegelés tárgya.[23]

A Toldy-Kör mozgalmával szinte egyidejűleg a város egyetemi-bizottsága is nagy tevékenységet fejtett ki[24] s dec. 19-én tartott ülésén véglegesen megállapítván a város törvényhatósági bizottságához benyújtandó s a kormányhoz felterjesztendő emlékirat szövegét, melyet különben Wagner Lajos és Oberschall Pál dolgozott ki,[25] azt a januárius 7-i városi közgyűlés elé terjesztette. A közgyűlés az emlékiratot minden változtatás nélkül elfogadta és a kormányhoz való haladéktalan felterjesztését határozattá emelte.[26] Igy a kérdés ismét hivatalos útra terelődött.

A társadalom azonban ezzel korántsem tartotta elintézettnek az egyetem ügyét. A kérdés iránt állandóan nagy volt az érdeklődés nemcsak a helyi sajtóban, ahol a legkülönbözőbb tervek merültek fel az egyetem elhelyezését (vár, primási palota, Schiffbeck-telek stb.),[27] és szervezetét (gazdasági, ág. hitv. evang. theologiai fakultás) illetőleg,[28] hanem az országos közvéleményben is. A harmadik magyar egyetemért versengő városoknak úgyszólván mindegyike megmozdult és teljes erővel, minden befolyásos tényezőt megmozgatva vetette bele magát a küzdelembe, megakadályozván azzal az egészséges magyar közfelfogás kialakulását. E küzdelem Pozsonyban egyelőre nem keltett izgalmat, mert itt "a kormányhoz közelálló körök állítása alapján" szinte bizonyosnak tartották a harmadik egyetemnek Pozsonyban való felállítását,[29] annál is inkább, mert "megbízható" hír szerint a vallás- és közoktatásügyi minisztérium "pontos információkat kért az állami kórházra vonatkozólag, amely tudvalevőleg, mint a pozsonyi egyetem orvosi fakultásának egyik alapköve van hívatva szerepelni. "Az sem volt kicsinylendő eredmény, hogy a fővárosi sajtó egy része[30] is Pozsony mellett foglalt állást, Fináczy Ernő, a Magyar Paedagogiai társaság elnöke, ugyanezen társaság 1907. évi közgyűlésén szintén azt hangsúlyozta, hogy "legelsősorban" Pozsonyban volna jövője egy tudományos egyetemnek,[31] sőt Ajtai K. Sándor budapesti egyetemi rektor 1907. május 13-án tartott rektori jelentésében is Pozsony érdekében szólalt fel.[32] Thaly Kálmánnak Debreczenben tett nyilatkozata (1907 május 29) azonban, melyben kijelentette, hogy "az ő legjobb meggyőződése, sőt határozott tudomása szerint is a harmadik egyetemet feltétlenül Debreczen fogja megkapni",[33] - mégis arra mutatott, hogy a harmadik egyetemnek Pozsonyban való felállítása mégsem oly biztos, mint azt főképen Pozsonyban hinni szerették volna. Az a versengés, mellyel az érdekelt városok küzdöttek a harmadik egyetem birtokáért, valóban elérte azt, hogy gr. Apponyi Albert miniszter a harmadik egyetem létesítésének tervét elejtette s e helyett - az 1909-i költségvetési javaslatnak a képviselőház pénzügyi bizottságában való tárgyalása alkalmával mondott kijelentése szerint - öt új tudomány-egyetem és egy műegyetem felállításának időszerűségét tette megfontolás tárgyává. Ugyanilyen értelemben nyilatkozott a harmadik magyar egyetem ügyében nála tisztelgő szegedi küldöttség előtt is,[34] s ez alapon Pozsonyban nemcsak azt tartották kétségtelennek, hogy a város egyetemet fog kapni, hanem azt is, hogy elsőbbségi jogon itt állítják fel az első egyetemet a közel jövőben.[35]

A Toldy-Kör mindamellett szükségét látta annak, hogy újból emlékiratba forduljon gr. Apponyi miniszterhez, s hogy az összes helyi tényezők és bizottságok belevonásával ismét nagyobb arányú mozgalmat támasszon a cél érdekében.[36] Indokolttá tette ezt Debreczen városának, az ottani ref. egyháznak és a tiszántúli ref. egyházkerületnek együttesen tett és nagy áldozatkészségről tanúskodó ajánlata az ott létesítendő egyetem ügyében,[37] mert hiszen valószínűnek látszott, hogy a felállítás sorrendjére, - amennyiben t. i. gr. Apponyi miniszter legutóbbi programja változást nem szenved, - a versengő városok anyagi áldozatkészségének foka befolyással lesz... - A Toldy-Kör mozgalma azonban, bár egyébként közérdeklődés támogatta,[38] a kérdést nem tudta közelebb vinni a megoldáshoz. Gr. Apponyi Albert ugyanis a kultusztárca költségvetésének tárgyalása alkalmával a főrendiházban június 10-én tartott beszédében kijelentette, hogy a pénzügyi helyzet takarékosságot követel, s jóllehet törekvése változatlanul arra irányul, hogy Magyarországon több egyetemet létesítsenek, - "mindenkinek meg kell gondolnia, hogy teendőink sorrendjében mi az, ami égető, pillanatnyi, már ma kielégítést igénylő szükség, és mi az, ami, bár a programmba felveendő, bár mindig evidenciában tartandó, mégis talán halasztást tűr nagy nemzeti érdekeknek sérelme nélkül."[39]

A külpolitikai feszültség, amely hónapokon át izgalomban tartotta a közvéleményt, (1908-1909), nemkülönben azt követőleg a belső pártpolitikai harcok felújúlása azonban egyáltalában nem kedveztek egy nagyszabású kultúrpolitika megvalósulásának. Az egyetemek létesítésének kérdése egy időre le is került a napirendről. 1909 májusában a Budapesti Hirlap egy vezércikke kapcsán szó esett ugyan az új egyetemek felállításának kérdéséről, de a helyi sajtó ezzel szemben kénytelen volt megállapítani, mintegy a közhangulat tolmácsaként, - hogy a mostani sanyarú politikai viszonyok nem olyanok, hogy azt a kérdést aktuálissá tennék."[40] - S valóban Pozsony társadalmában sem Schulpe György felszólalása,[41] sem az a hír, hogy az új egyetemért versengő városok ismét élénk tevékenységet kezdenek kifejteni,[42] főleg Szeged tesz nagy erőfeszítéseket,[43] - nem keltett visszhangot. "Nálunk minden alszik", - jegyezte meg e közömbösség láttára az egyik helyi lap, - pedig szerinte ha egyebet nem is, de annyit talán mégis el lehetne érni, hogy "a mi, már meglévő bölcsészeti fakultásunk valóságban életbe lépjen" s így a jogakadémia ténylegesen működő két karú főiskolává bővülne.[44] Ez ötlettel azonban senki sem foglalkozott. A helyi sajtó még hónapok multán is vigasztalannak látta a helyzetet. "Az egész mozgalom teljesen elaludt", - írta az egyik helyi hirlap, - "s a kedvezőtlen politikai viszonyok miatt nincs is remény arra, hogy legközelebb rákerüljön a sor az egyetemi kérdés eldöntésére."[45] Ez a felfogás az egymással szemben álló politikai pártok küzdelmeinek hevességét és elkeseredett voltát tekintve és közvetlenül a választások küszöbén, indokoltnak is látszott. S mégis, mindezek ellenére, a harmadik egyetem felállításának kérdése váratlanul újból napirendre került.




Hátra Kezdőlap Előre