ABDUL LATÍF AL-BAGDADI:
A TANULÁSRÓL ÉS A TUDÁSRÓL
"
Elolvasván egy könyvet, minden erőtökkel azon legyetek, hogy azt
kívülről megtanuljátok, és megértsétek a jelentését. Képzeljétek el, hogy ha
egyszer eltűnne is a könyv, tudnátok így nélkülözni, és nem kellene bánkódnotok
elvesztése miatt... Szükséges részleteket olvasni (a könyvből), életrajzokat
tanulni és megismerni más népek eredményeit. Ily módon az ember olyanná válik,
mintha élete egy rövid időszakában ő maga is együtt élt volna múltbeli
emberekkel, bensőséges kapcsolatba kerülvén velük és megismerve minden egyes
személy erényeit és hibáit. (...)
Aki nem fejtett ki erőt a tanulás kapcsán, az nem fogja megízlelni a tudás
örömét sem. (...)
Amikor tanultok és gondolkoztok, nyelveteken tündököljön Allah neve, őt
dícsérjétek. (...)
Ne panaszkodjatok, ha hátat fordít nektek a világ, mert nektek a legkiválóbb
tulajdonságok megszerzésével kell foglalatoskodnotok. (...)
Tudjátok meg, hogy a tudás olyan nyomot és illatot hagy maga után, amely
hirdeti létezését annak, aki nyomában jár; a tudást mindig körbeveszi egy
fénysugár és csillogás övezi, mely felragyogtatja."
Fordította: Kéri Katalin
(Forrás: Makdisi, George (1981):
The Rise of Colleges-institutions of learning in Islam and the West.
Edinburgh University Press, Edinburgh, 89-91. o.)