bevett vallás (latin religio recepta)

Az állam által közjogi testületeknek elismert vallás. Ez a törvényi elismerés azonban a gyakorlatban nem jelenti szükségképpen a bevett vallások egyenjogúságát. A királyi Magyarországon a katolikus vallás mellett 1608-tól (illetve 1647-től) az evangélikus és a református vallások (bár korántsem a katolikussal egyenlő jogokkal, így teljes értelemben csak 1781-től, illetve 1791-től) számítottak bevett vallásoknak. Az Erdélyi Fejedelemségben 1568-tól a katolikus (jónéhány törvényi megszorítással), az evangélikus, a református és az unitárius vallások voltak bevett vallások (az erdélyi négy bevett vallást formálisan a Habsburg uralom is elismerte a 18. században). Magyarországon 1791-ben a görögkeleti, 1848-ban az unitárius, 1895-ben pedig a zsidó vallás vált bevett vallássá. Mellettük léteztek tűrt vallások (religio tolerata), mint például a görögkeleti vallás az Erdélyi Fejedelemségben; továbbá 1895-től új, jogi értelemben törvényesen elismert vallások (ami ekkor már nem egyenlő a bevett vallás fogalmával hanem annál szűkebb önkormányzati jogokkal rendelkezik): ez elsősorban a kisebb protestáns felekezetek és az iszlám vallás jogi státusa volt hazánkban.

MA