puritanizmus, puritánusok (latin purus, tiszta)

Az angol reformáció radikális ága, amely a király vezetése alatt álló és püspökök által irányított anglikán egyházzal szemben a kálvini presbiteriális egyházmodellért, a katolikus tanítás és liturgia maradványaitól megtisztított egyházért szállt síkra (innen származik a nevük). A puritanizmus híveit az angol királyok keményen üldözték, ezért az 1620-as években sokan Észak-Amerikába vándoroltak. Politikai téren a puritánok alkották az I. Károly angol királlyal (1625-1649) szembeni parlamenti ellenzéket, amely a skótokkal szövetségben Oliver Cromwell (1599-1658) vezetésével 1640-ben kirobbantotta az angol polgári forradalmat. Ennek következtében a Stuart-restauráció évei alatt (1660-1688) újra kegyetlen üldözésben volt részük. A puritanizmus legradikálisabb, teljes vallásszabadságot hirdető követőit independenseknek hívjuk (angol independent, független). A puritanizmus a magyarországi és főleg az erdélyi református egyházban a 17. század harmincas éveitől jelent meg, követői elsősorban pedagógiai munkásságuk, iskolareformjaik miatt (Apáczai Csere János) jelentősek. Angliából és Hollandiából hazatért képviselőik, élükön Tolnai Dali Jánossal (1606-1660) - többnyire az angol forradalom hatására - mozgalmat indítottak az egyházszervezet demokratizálásának és a hitélet bensőségesebbé tételének szándékával. Szigorú felfogásuk külsőségekben is megnyilvánult (egyszerű, teljesen dísztelen ruházat, rövidre nyírt haj). Törekvéseik messze elmaradtak az angol independensekétől, de lelkesen fordították és népszerűsítették az angol puritán szerzők (pl. William Perkins, Lewis Bayly és William Ames) műveit - sokan közülük jó angol nyelvismerettel rendelkeztek.

MA-ÁP-SzJú