Thököly Imre, késmárki (1657. szeptember 25., Késmárk-1705. szeptember 13., Nikodémia Törökországban)

1682-től 1685-ig a felső-magyarországi török vazallus állam fejedelme. 1678-tól az Erdélybe és a Tiszántúlra menekült bujdosók vezéreként emelkedett az ország legjelentősebb politikusai és hadvezérei közé. Számításai azonban nem váltak be. A török 1683. évi bécsi kudarcát követően Thököly egyre inkább magára maradt. Sőt utóbb már a törököknek is terhévé vált, ezért 1685-ben Váradon lefogatták. A Habsburgokkal való békét azonban ezzel sem tudták elősegíteni, így 1688-ban szabadon engedték. Ezt követően azonban Thököly már sohasem tudta visszaszerezni korábbi magyarországi befolyását. A magyar politika margójára szorult, hiszen a visszafoglaló háborúban továbbra is a török pártján vett részt. A karlócai békében ezért mondhatták ki az oszmán birodalom belsejébe történő száműzetését. Ott is halt meg 1705 őszén Nikodémiában. Hamvait csak 1906-ban hozták haza Magyarországra, hogy a késmárki evangélikus templomban (ma Kemarok Szlovákiában) helyezzék örök nyugalomra.

PG