dzsizje

Magyarországon szokásos elnevezéssel "harács". Elvben a felnőtt nem-muszlim férfiaktól szedett fejadó, amelyet azok a muszlim államtól élvezett védelemért fizettek. A dzsizje mértéke koronként, területenként és az érintettek vagyoni helyzete szerint változott. Magyarországon eleinte a 300 akcse értékű ingóvagyonnal rendelkezők fizették, később valamennyi családfő. A magyarok által császár adójának is nevezett dzsizje összege a kezdeti 50-ről több száz akcséra nőtt a 17. században. A dzsizje az oszmán állam egyik legfontosabb bevételi forrása volt, ezért érthetően kevéssé törekedett nem-muszlim alattvalói áttérítésére (az ún. iszlamizációra).

FP