céh

Érdekvédelmi szervezet, amelyet egyes iparágak kézműves mesterei hoztak létre. Szabályzataikat a 14-17. században általában a város tanácsa, vagy a helység világi, illetve egyházi földesura hagyta jóvá. A királytól kapott szabályzatok száma a 17. századtól kezdve gyarapodott. A céhek legfontosabb tárgyai : a pecsét, a céhlevél, jegyzőkönyv, céhláda, céhkancsó. A céhek szabályzatai előírták az inasfelvétel és felszabadítás követelményeit, az inas kötelességeit, esetleges járandóságát, pl. felszabadulásakor egy öltözet ruha adását. A legényekkel kapcsolatosan rendelkeztek a munkavállalás rendjéről, a munkaidőről, munkabérről, a felmondás feltételeiről. A céhbe való felvételért jelentős összeget kellett fizetni, és lakomát adni a mesterek számára. A céhlevél kiváltságokat is tartalmazott. Ilyen volt a vásárokon való árusítás elsőbbsége. A céhnek joga volt a helybeli mestereken kívül a környező mezővárosok és falvak azonos ipart űző mestereit is felvenni soraiba, ezek voltak a vidéki mesterek. Általában elmondhatjuk, hogy a céhes ipar szokásaival és termékeivel jelentősen alakította a falusiak ízlését, igényeit.

TI