Esterházy Pál, galántai (1635. szeptember 7., Kismarton-1713. március 26., Kismarton)

Esterházy Miklós nádor fia, akinek sikerült apja örökébe lépni. Előbb királyi főudvarmester (1661-1681), majd hosszú időn át Magyarország első embere, nádora (1681-1713). Ugyanakkor a katonai pálya sem volt ismeretlen számára, hiszen 1663-1664-ben részt vett a török elleni harcokban, 1668-tól pedig a bányavidéki végvárak főkapitányi tisztében is apja utódja lett. I. Lipót császár töretlen híve, a katolikus vallás lelkes támogatója, aki költészettel és zeneszerzéssel is foglalkozott. 1687-ben igen nagy szerepet játszott abban, hogy a magyar országgyűlés elfogadta a Habsburgok örökös királyságát, a rendek pedig lemondtak az Aranybulla úgynevezett ellenállási záradékáról. Nagy befolyással rendelkezett Bécsben is, ennek ellenére az ország új berendezkedése idején csak részben tudta érvényesíteni a magyar rendek akaratát. Szülővárosában, Kismartonban (ma Eisenstadt Burgenlandban, Ausztriában) épített kastélya a 17. századi barokk építészet egyik legkiemelkedőbb alkotása. Ifjúkori Naplója igen élvezetes olvasmány, az önéletírás műfajába tartozik. Későbbi műve a latin nyelvű Mars Hungaricus (1665-1668) Zrínyi téli hadjáratát idézi fel. Lírai alkotásaiban kiváló formaművészként jelenik meg. Harmonia caelestis (Bécs, 1711) címmel jelentette meg egyházzenei művét.

PG- ÁP-SzJú