armális

A magyar elnevezés a latin litterae armales, azaz címeres nemeslevélből ered. Armális nemeseknek azokat az igen szegény kisnemeseket nevezték, akik földbirtokkal nem, pusztán nemesi adománylevéllel, azaz armálissal vagy népiesen kutyabőrrel rendelkeztek. A kutyabőr valójában kecske-, bárány- vagy borjúbőrből készített hártya, azaz pergamen volt. A címeres nemességet adományozó oklevélen (másképp: címereslevélen) az adományozott címert is lefestik. A magyarországi gyakorlatban a címerkép az oklevél szövegének élén (a bal, vagyis heraldikailag a jobb felső sarkában) áll, szemben a birodalmi kancellária gyakorlatával, amely a címerképet az oklevél közepén helyezi el. A címereslevelek festett díszét a megadományozott fizette, s így ezek a sokszor rendkívül igényesen kidolgozott miniatúrák a megrendelő ízlését tükrözik. Az oklevelek szövege túlnyomó részben csak magát a címert és a sisaktakarókat írja le, az összes többi díszítmény egyéni hozzátétel.

PG-MÁ