kádár (bodnár, pintér)

Hordókat, kádakat, faedényeket (vödör, puttony) készítő mester. A kádármesterség a legutóbbi időkig országszerte elterjedt kisipari ág volt. Különösen a nagy múltú történeti borvidékek városaiban (Hegyalja, Gyöngyös-Eger vidéke, Nyugat-Magyarország, Balaton-Felvidék) virágzott. A paraszti kádárok elsősorban magashegyi, erdős területeken dolgoztak. Az udvarhelyszéki kádárok a készítendő edény mérteinek megfelelően a fűrésszel földarabolták a fatörzset, majd hasítóvas segítségével dongahasábokra hasították. A kiszárított dongákat faragószéken megtisztították, vájókéssel domború felületűre faragták. Ezután hosszú kádározó, vagy eresztő gyaluval simára gyalulták. Ha a dongák elkészültek, rakóabroncsba kerültek. Mindegyiket külön csíptetővel, ráklábbal fogták az első abroncshoz, majd ráhúzták a többi abroncsot is. Az abroncs régebben hasított, gyalult mogyoróágból készült. Miután kapoccsal helyreszedik az abroncsozás közben megcsúszott dongákat, következik a befeneklés. Csín- vagy ontoravágóval csínt, vagy fáncot, azaz árkot vágnak az edény alsó szélén, majd körzővel kimérik hozzá a fenékdeszka anyagát. Végül a legalsó abroncs leütése után behelyezik a feneket. A kádármunkák ideje a háziiparos-falvakban augusztus végétől novemberig tartott. Az árut az őszi és téli vásárokon értékesítették.

TI