Szapolyai (I.) János (1487, Szepesvár-1540. július 22., Szászsebes)

I. János néven Magyarország királya (1526-1540). A 16. század eleji országgyűléseken a köznemesség egyik legfőbb szószólója, aki jelentős szerepelt vállalt a Dózsa György vezette 1514. évi parasztfelkelés leverésében. A mohácsi csatában nem vett részt, aminek köszönhetően az ország egyetlen megmaradt ütőképes hadseregével rendelkezett. Ennek és korábbi befolyásának köszönhetően választották, majd koronázták Magyarország királyává 1526 novemberében. Az ugyancsak magyar királlyá koronázott I. Ferdinánd (1526-1564) csapataival azonban nem bírt, és emiatt rövid idő alatt a Habsburg uralkodó nagy riválisa, I. Szulejmán szultán (1520-1566) pártjára sodródott. Hatalma ténylegesen csak az ország keleti és erdélyi területeire terjedt ki. Magyar királysága ugyanakkor nagy szerepet játszott abban, hogy fia és egyúttal utóda, János Zsigmond uralkodása alatt kialakulhatott a törökkel ugyan vazallusi függésben álló, de belpolitikailag teljesen önálló Erdélyi Fejedelemség.

PG