Nádasdy Tamás (1498-1562. június 2., Egervár)

A 16. század közepének legnagyobb formátumú magyar politikusa és legbőkezűbb főúri mecénása. Kisnemesi családból származott. Itáliában (Bolognában és Rómában) tanult, majd II. Lajos király titkáraként szolgált. Ezen tisztéből emelkedett tehetségének, kiváló diplomáciai érzékének és remek házasságának köszönhetően a legmagasabb magyar rendi méltóságokba, s tett szert óriási birtokra: feleségével, Kanizsai Orsolyával együtt a nagykanizsai, sárvári és kapuvári uradalmakat is megkapta. Előbb tárnokmester (1536-1543), majd horvát bán (1537-1548), azután dunántúli főkapitány (1542-1546, illetve 1548-1552) és országbíró (1543-1554), majd 1554-től haláláig Magyarország első embere, azaz nádora. Rövid ideig (1529-1533) ugyan Szapolyai János pártján szolgált, de azután haláláig I. Ferdinánd király legbefolyásosabb híveinek egyike volt. Azon kevés magyar politikus közé tartozott, akinek még Bécsben is adtak a szavára. Mindemellett nagy pártfogója volt a reformációnak és a könyvnyomtatásnak is. Eredetileg szerzetesnek készült, később Luther hatására a hitújítás gondolatával rokonszenvezett, nyíltan azonban sohasem csatlakozott a reformációhoz. A magyar erazmisták legnagyobb támogatója. Baráti kapcsolatban állt már első nemzedékükkel, Oláh Miklóssal és Jacobus Pisóval is. Sárvár-újszigeti udvarát később a magyar nyelvű, erasmusi szellemű bibliafordítás műhelyévé formálta: iskolájában Sylvester Jánost és Dévai Bíró Mátyást, nyomdájában pedig Abádi Benedeket alkalmazta. Udvarában töltötte utolsó éveit Tinódi Sebestyén. Fia, Nádasdy Ferenc, a híres törökverő "fekete bég" a lutheránus egyházat támogatta, az ő udvari prédikátora Magyari István, a századvég jelentős egyházi írója volt.

PG-ÁP-SzJú