Zrínyi Miklós, a költő és hadvezér (1620. május 1., Ozaly Horvátországban-1664. november 18., Csáktornya)

A 17. század egyik legjelentősebb magyar hadvezére, politikusa és költője, a szigetvári hős dédunokája. Öccsével, Péterrel együtt korán elárvult. Gyámjuk Pázmány Péter lett, a tényleges nevelőszülő szerepét a művelt, protestáns asszony, Batthyány Ferencné, Lobkowitz Poppel Éva töltötte be, akinek férje katolizált, így a Zrínyi-fiúk vallási türelemben nevelkedtek. Zrínyi Miklós Grácban, Bécsben, Nagyszombatban tanult, majd Itáliában tett tanulmányutat, Rómában a pápa személyesen fogadta. Hazatérve ősei hagyományait követve a török elleni hadakozásban vállalt kiemelkedő szerepet. Országnyi nagyságú birtokot örökölt, melyet öccsével megosztott. A területeket házasságával (Draskovich Mária Eusebia) s egyéb módon is tovább növelte. Csáktornyán építette ki saját főúri udvarát. 1647-től haláláig horvát bán, a Kulpa folyó menti végvárak és a Muraköz főkapitánya volt. 1661-ben a törökök nagy felháborodására a Mura folyó bal partján birtokai védelmére felépítette Új-Zrínyivár várát, majd 1664. évi téli hadjáratával személyesen is bebizonyította, hogy lehetséges sikert elérni a török ellen. Legfőbb célja a törökök Magyarországról történő kiverése volt. Mind Új-Zrínyivár felépítésével, mind a téli hadjárattal Európa figyelmét kívánta felhívni a török kérdésre. Célját ezen a területen siker koronázta, hiszen az 1660-as évek közepétől ismét megnőtt az érdeklődés a magyar hadszíntér iránt. A török kiűzését azonban maga már nem érhette meg: 1664 őszén saját birtokán vadászbaleset érte, egy vadkantól halálos sebet kapott. (A közvélemény nem hitt a véletlenben, s a tragédia pillanatától kezdve legendák terjedtek el a politikai merényletről, ám állítólagos meggyilkoltatása nem felel meg a valóságnak.) Hadtudományi íróként és költőként is ugyanazok a célok vezérelték mint politikusként és hadvezérként, erről legjelentősebb művei tanúskodnak: Tábori kis tracta (1646, hadtudományi értekezés), Szigeti veszedelem (1647-1648 tele), Adriai tengernek Syrenaia (Bécs, 1651), Vitéz hadnagy (1653, hadtudományi értekezés), Az idő és a hírnév (1653, epigrammaciklus), Mátyás király életéről való elmélkedés (1657), Elégia kisfia halálára (1659), A török áfium ellen való orvosság (1663, politikai röpirat).

PG-ÁP-SzJú