Izabella királyné

Született Jagelló Izabella Kazimira (Krakkó, 1519. január 18.-Gyulafehérvár, 1559. szeptember 15.). Atyja Jagelló Zsigmond lengyel király, anyja Bona Sforza, milánói hercegnő. A lengyel királyi udvarban nevelkedett, de édesanyja révén megismerte az olasz nyelvet, reneszánsz kultúrát, és olvasott, művelt, négy nyelven beszélő kisasszonnyá serdült. 1539-ben feleségül ment Szapolyai János magyar királyhoz, akitől 1540. július 8-án gyermeke született: Szapolyai János Zsigmond István. Férje alig két héttel a gyermek születése után meghalt, és ettől kezdve mint özvegy királyné, az időközben electus rex-szé választott gyermeke gyámja megkezdte küzdelmét a magyar korona megtartásáért. 1541-ben, Buda elfoglalása után a szultán parancsára Erdélybe kellett mennie, ahol gyermekével uralkodott a reájuk bízott területek fölött. Helyette azonban a helytartónak kinevezett Martinuzzi György barát kormányzott. 1551 nyarán elhagyta Erdélyt, amely a nyírbátori megegyezés értelmében Habsburg Ferdinánd kezére került. A nevéhez fűződő monda szerint, amikor távozóban a Meszesi-kapunál megállt pihenni, egy öreg tölgyfa kérgébe véste jelmondatának rövidítését: SFV - Sic fata volunt, vagyis: a sors akarta így. 1556 őszén az erdélyi rendek hívására visszatért gyermekével és Csáky Mihály nevű tanácsosával együtt. Izabella királyné ezután Csáky segítségével felállíttatta az erdélyi kancelláriát, és az új állam megkezdte kormányzati működését. 1559-ben bekövetkezett haláláig fiával együttesen erős kézzel kormányozta az új államot.

OT