vár- és erődépítészet

A 16-17. században az egyre modernebb tűzfegyverek (különféle ágyúk és puskák) rohamos elterjedésével a középkori várak és kastélyok magas, vékony falaikkal már nem voltak alkalmasak a védelemre. Ezért ebben az időben először Itáliában, majd onnan elterjedve csaknem egész Európában, így a Habsburg birodalom törökellenes magyarországi hadszínterén is jelentősen átalakult a várépítészet. A magas és könnyen szétlőhető falakkal rendelkező középkori hegyivárak helyére alacsony, de igen erős kőfalakkal, nagy földvédművekkel és hatalmas bástyákkal rendelkező, főként öt- vagy hatszög alakú modern erődítmények léptek. A bástyákat az erődépítészetben legjártasabb itáliai és németalföldi, majd a 17. században a francia hadmérnökök úgy tervezték és építették meg, hogy azokról a szomszédos várfal és bástya ágyúkkal minél jobban fedezhető legyen. Magyarországon az 1550-es évek közepéig hevenyészve, azaz csak alkalmilag és gyorsan, később azonban a kor legkiválóbb itáliai mestereinek tanácsaival, tervezetten folytak a várépítkezések. Legjelentősebb erődeink Érsekújvár, Károlyváros, Győr, Szatmár, Eger és Várad voltak.

PG