Illésházy István (1541-1609. május 5., Bécs)

A 16-17. század fordulójának Pálffy Miklós mellett a legjelentősebb és legbefolyásosabb magyar politikusa. 1587-1608 között királyi főudvarmester, majd 1608-tól haláláig az 1562-től betöltetlen nádori tisztség viselője (egyúttal az első protestáns palatinus). Kisnemesi családból, Pozsony vármegye alispánságából emelkedett az ország legtekintélyesebb bárói közé. Felemelkedésében katonai és hivatali szolgálata mellett házassága és udvari kapcsolatai játszottak meghatározó szerepet. Szolgálataiért jelentős birtokadományokban és zálogbirtokokban részesült. Ezeket azonban 1603-ban az udvar koholt felségsértési perben kívánta tőle elkobozni, hogy ezzel is enyhítse a királyi kincstár teljes kimerültségét. Illésházy az elfogatás elől Lengyelországba menekült, majd Bocskai István mozgalmának oldalára állt. Annak ellenére, hogy a fejedelem egyik legmeghatározóbb tanácsadója lett, a bécsi békét oly módon hozta létre Bocskai tárgyaló-delegációjának vezetőjeként, hogy azzal mind a magyar rendek, mind az udvar elégedett lehettek. Humanista gondolkodású, a művészeteket és az irodalmat támogató főúr volt, aki a tizenötéves háborúról (1591-1606) naplót, valamint emellett több kisebb latin nyelvű munkát is írt.

PG