Kéri Katalin: Mi a neveléstörténet? (JPTE Tanárképző Intézet, Pécs, 1997.)
III. A NEVELÉSTÖRTÉNET
4. A neveléstörténet ismeretének haszna


A történelem hasznáról vallott legrégebbi (és ma is élő) véleményekhez hasonlóan sokan a neveléstörténet megismerésének hasznát is elsősorban abban látják, hogy példákat nyújt, történeti igazságok ismeretére tanít, amelyek segítségével a jelenkori nevelés érthetővé válik.[72] E meghatározás mára már árnyaltabbá vált. A neveléstörténet haszna egyrészt az, hogy feltárja a pedagógiai múlt jelenlétét és működését a jelen nevelési valóságában. Emellett megvilágítja és megmagyarázza a jelenlegi nevelési valóságot, leírja azokat a képzeteket, amelyek ennek az alapját adják, mert a jövő tervezéséhez szükséges a történeti gyökerek ismerete. Lehetőséget nyújt ahhoz, hogy a nevelés elmélete és gyakorlata megszabaduljon a múlt hibáitól. Megalapozza a pedagógia tudományát és része a nevelés szakembereinek nyújtott felkészítésnek és továbbképzéseknek.[73] A neveléstörténet szélesebb körű, a művelődéstörténet keretei között értelmezett vizsgálata továbbá hozzásegít ahhoz, hogy

  • megismerjük más tudományok kutatási módszereit és eredményeit;

  • rálátásunk nyíljon más országok (kontinensek) kultúrtörténetére, és ezen összehasonlító vizsgálódások hozzájárulnak mások értékeinek megismeréséhez és elfogadásához;

  • a magyar neveléstörténet tanulmányozásával erősödhet magyarság-tudatunk és hazánk sorsa iránt érzett elkötelezettségünk és felelősségünk;

  • rendszerszemléletet tanulhatunk;

  • pedagógiai szemléletünk, elméleti és gyakorlati munkánk kiteljesedhet.
Mészáros István azon tanulmányában, melyben a neveléstörténet tanárképzésben betöltött funkciójáról írt,[74] a kérdést a lehető legalaposabban körüljárta. Szerinte a neveléstörténet tanulmányozása "éppen úgy, mint általában a történeti stúdium - ránevel a folyamatban látásra, az összefüggések érzékelésére; arra ösztönöz, hogy a tényeket mozgásukban, fejlődésükben, alakulásukban vizsgáljuk; az egyes pedagógiai tényeket ne egy-egy pillanatképnek tekintsük, hanem lássuk meg, milyen folyamat eredményeképpen lettek éppen ilyenek, s mivé válhatnak a jövőben."[75] Véleménye szerint a neveléstörténet segíti az alkotó egyéniség kibontakozását, kifejleszti "a múltbéli pedagógiai tények szilárd, elvi alapokon nyugvó önálló elemzésének és értékelésének készségét."[76]