Kéri Katalin: Mi a neveléstörténet? (JPTE Tanárképző Intézet, Pécs, 1997.)
IV. NEVELÉSTÖRTÉNETI KUTATÁSOK
3. A neveléstörténeti kutatás megtervezése


Első lépésként meg kell határozni a vizsgálódás kiterjesztésének tér- és időbeli határait.[103]

Ki kell választani egy

  • közösséget (felekezetet, etnikai vagy más csoportot) vagy személyt (személyeket),

  • intézménytípust vagy egy bizonyos oktatási intézményt,

  • földrajzi egységet (kontinens, ország, régió, település, városrész stb.),

  • pedagógiai problémát,

  • neveléstörténeti egységet,
amelyet kutatni szándékozunk. Szükséges az időkeretek behatárolása. A téma ilyenfajta körülhatárolása elképzelhetetlen az elsődleges és másodlagos források, a rendelkezésre álló kutatóhelyek feltérképezése nélkül. Figyelembe kell venni továbbá azt a tényt is, hogy a kutató mennyi időt tud kutatására fordítani, és pontosan mikor kell annak eredményét is közzétennie, például tanulmány, szakdolgozat vagy konferencia-előadás keretében.

A kutatás kiindulópontja a hipotézis felállítása, a témával kapcsolatos fontos kérdések felvetése. A források összegyűjtése után kell elvégezni a forráskritika lépéseit, és a kutatómunka végeztével feltétlenül figyelmet kell fordítani arra, hogy a rögzített tapasztalatok (a szintézis) kellő dokumentációval alátámasztottak legyenek (jegyzetek, felhasznált irodalom, források és kutatóhelyek felsorolása, mellékletek, kislexikon, illusztrációk lelőhelyének feltüntetése stb.), mert kutatómunkánk folyamata és eredménye csak így lesz mások számára is ellenőrizhető és segédlet saját kutatásaik során.

A neveléstörténeti kutatás során már a kezdet kezdetén számos nehézség adódik. Nagyon nehéz például behatárolni a kutatandó területet, különösen tapasztalatlan, kezdő kutató esetében jelent ez gondot. A legfontosabb ezzel kapcsolatosan, hogy elegendő forrással és forráselemzéssel kell rendelkezni a behatárolt téma vizsgálatához, felállított hipotézisünk igazságtartalmának vizsgálatához. Kezdő kutató esetében egy neveléstörténeti részterület alapos elemzése, többirányú körüljárása hasznosabb és eredményesebb lehet, mint egy szélesebb tér- vagy időbeli keretbe foglalt vizsgálódás elvégzése.

A neveléstörténeti kutatások során nagyon nagy szükség van mások - témával kapcsolatos - munkáinak, a másodlagos forrásoknak az ismeretére, hiszen ez óvja meg a kutatót attól, hogy már alaposan feltárt jelenségeket kutasson újra, mit sem tudva az előzetes feltárásokról és következtetésekről. A források közül azonban elsősorban az elsődlegesekre kell támaszkodni. Mivel a neveléstörténet kutatójának nincsenek az általa vizsgált korszakról direkt, közvetlen tapasztalatai, az elsődleges forrásokban foglalt információk segítségével léphet közelebb vizsgált témájához.