A neveléstörténet fiatal, napról-napra formálódó diszciplína. Kutatása és tanítása megalapozhatja az emberről és világról alkotott hitelesebb képünk kiteljesedését. Alkalmas a szemléletformálásra, nélkülözhetetlen mind a pedagógia mind a művelődéstörténet megértéséhez. Mészáros István szerint "a neveléstörténet legfőbb tanúsága szerint a neveléstudományban és az oktatási-nevelési gyakorlatban semmi sem lehet lezárt, véglegesen eldöntött: ami ma jó, az holnap már nem biztos, hogy az; a mai pedagógia holnap már történelem, vagyis túlhaladott, a mai pedagógia tehát nem megváltoztathatatlan, hanem - a fejlődés érdekében - éppen továbbalakítandó, továbbfejlesztendő."^[146]

A neveléstörténet gazdag forráskészlete és a pedagógia megoldásra váró temérdek kérdése kiváló lehetőséget nyújt arra, hogy valaki képességeit kipróbálva és fejlesztve, személyiségét kibontakoztatva neveléstörténeti kutatóvá érjen. A neveléstörténet ismerői és kutatói eredményeikkel hozzájárulhatnak egy, a jelenleginél jobb oktatás és nevelés - ennek segítségével egy szebb világ - megvalósításához.