Prohászka Ottokár (1858-1927)

Prohászka Ottokár
Kiemelkedő magyar egyházi személyiség, a századforduló katolikus megújulásának egyik vezéralakja és kezdeményezője. 1875 és 1882 között Rómában tanult, majd hazatérve több mint két évtizeden át az esztergomi papneveldében dolgozott. 1904-ben egyetemi tanár a budapesti egyetem hittudományi karán, majd 1905-től székesfehérvári püspök. Írásaiban és beszédeiben azt hirdette, hogy az egyház legyen nyitott a kor szociális problémáival, a modern világ igényeivel és gondjaival szemben, éljen a modern tudomány és technika által nyújtott lehetőségekkel. A katolikus megújulással kapcsolatos nézeteit elsősorban Diadalmas világnézet (1903) és Modern katolicizmus (1907) című könyveiben foglalta össze. Ez utóbbi könyvét, két másik írásával együtt 1911-ben Rómában indexre tették, azaz felvették a tiltott könyvek jegyzékébe.

KL