impresszionizmus (latin, impressio, benyomás, hatás)

Saint-Lazare pályaudvar
Roueni székesegyház
Moulin de la Galette
Arabeszk
Tánc Bougivalban
Eredetileg művészettörténeti fogalom, az 1870-es években Franciaországban fellépő modern festészeti irányzat neve. Az impresszionista festők a reneszánsz óta uralkodó természethű ábrázolás elvét követve szakítottak a műtermi megvilágítással, s a szabadban festve próbálták rögzíteni a mindig átalakuló, pillanatnyi benyomásukat. Edouard Manet (1832-1883) klasszikus hagyományt átformáló, a kortárs életet és típusokat megörökítő festészetében látták előfutárukat. Első kiállításuk 1874-ben volt Párizsban. A kiállítók között volt Claude Monet (1840-1926), Edgar Degas (1834-1917) és Auguste Renoir (1841-1919) is. A csoportot Monet Impresszió. Felkelő nap (1872) című festménye nyomán nevezték el. A tájképfestészetben bontakozott ki, s először Angliában jelentkezett, de széles körű és nagy hatású mozgalommá a francia impresszionisták kiállításai után vált. Alapja a táj és a fényviszonyok szüntelen változásainak a tanulmányozása. Az egyéni utakat bejáró, egyéni módszereket kialakító impresszionista festők közös vonása, hogy a reflexeket, a színek világításbeli fokozatait, a levegő vibrálását igyekeztek rögzíteni. Az irodalomban a fin de siecle (francia 'századvég') hangulatiságot előtérbe állító irányzata kapcsolódik az impresszionizmushoz, melynek stílusát a névszó uralkodó szerepe (nominalizmus) jellemez. A magyar irodalomban leginkább a Nyugat néhány vezető íróját jellemzi egyes korszakaiban (legtöbbször induláskor): Kosztolányi Dezsőt, Juhász Gyulát, Tóth Árpádot, Kaffka Margitot, Krúdy Gyulát. A századforduló kritikai irodalmában is szerepet vitt: az artisztikus hatás - sokszor a benyomáson alapuló részletek - rögzítésének gyakorlata.

GK-VA