Lukács György (1885-1971)

Lukács György
Esztéta, filozófus. 1904-ben a Thália Társaság egyik alapítója. 1908-ban drámatörténeti pályamunkájával elnyerte a Kisfaludy Társaság díját. Első megjelent könyve (A lélek és a formák, 1910) esszégyűjtemény. 1912-ben Heidelbergbe költözött, 1917-től gyakran hazajött, részt vett a Vasárnapi Körben és a Szellemi Tudományok Szabadiskolája munkájában. 1918 decemberében belépett a kommunista pártba. 1919-ben a Vörös Újság egyik szerkesztője, majd a kommün idején közoktatásügyi népbiztos, a tiszántúli harcokban a Vörös Hadsereg politikai biztosa. Szinte kezdettől fogva a tragikum problémája érdekelte, ez állt első nagyszabású könyve (A modern dráma fejlődésének története, 1911) középpontjában is. De miután azt tapasztalta, hogy a tragikus konfliktusokban bővelkedő, osztályellentétektől feszülő modern korban nem születnek igazán jó tragédiák, a polgári kor "adekvát" műfajában, a regényben kereste a tragikus művészet esélyeit. Életfilozófiai irányba fordulva írta meg regényelméletét a tízes évek derekán, amely a műfaj Dosztojevszkij előtt érvényes alapelveit kívánja összegezni. E regényelmélet kimagasló teljesítménynek számít a magyar szerzőtől származó, nem túl nagy számú szellemtörténeti munka között.

VA