Liszt Ferenc (1811-1886)

Liszt Ferenc barátaival
Liszt Ferenc 2.
Zeneszerző, zongoraművész, pedagógus és karmester, az egyetemes és magyar zenetörténet kimagasló alakja. Bécsben Carl Czerny tanította zongorára, majd 1823-tól édesapjával Párizsba költözött, és hamarosan kora ünnepelt zongoravirtuózává vált. Párizs szellemisége, a művészeti szalonok világa egész életére meghatározó befolyást gyakorolt. Élettársával, Marie d'Agoult-val 1835-ben néhány évre Svájcban, később Itáliában telepedett le. Az 1840-es években, Liszt úgynevezett virtuóz korszakában, egyedülálló sikerrel koncertezett Európa-szerte. 1848-ban utazó életmódját feladva elfogadta a weimari nagyherceg udvari karmesteri megbízatását, és a vezénylésen kívül energiáját elsősorban a komponálásnak kívánta szentelni. A weimari években keletkezett zenekari műveinek java része revideálta korábbi zongoradarabjait, és emellett jelentős zeneírói tevékenységet is kifejtett. Élettársa ettől az időtől kezdve Carolyne Sayn-Wittgenstein hercegné volt. 1861-től 1869-ig Rómában élt, érdeklődése fokozottan az egyházi zene felé fordult, és 1865-ben felvette az alsó papi rendeket. Életének utolsó szakaszában (1869-1886) három város, Weimar, Pest és Róma között osztotta meg idejét. Rendszerint a téli hónapokat töltötte Magyarországon, 1875-től a budapesti Zeneakadémia elnökeként és zongoratanáraként.

GL