Hubay Jenő (1858-1937)

Hubay Jenő 1.
Hegedűművész, pedagógus és zeneszerző. Apjánál, Huber Károlynál kezdte meg hegedűtanulmányait, majd 1873-tól három évig Joachim József berlini mesteriskolájába járt. 1878-ban Liszt ajánlására Párizsba utazott, és Aggházy Károly zongoraművésszel együtt nagy sikerrel koncertezett Nyugat-Európában. 1882-től a brüsszeli konzervatórium, majd 1886-tól 1936-ig a budapesti Zeneakadémia tanára volt. Meghatározó szerepet játszott az intézmény hírnevének kialakításában, nevéhez fűződik a magyar hegedűiskola megteremtése (leghíresebb tanítványai: Geyer Stefi, Vecsey Ferenc, Szigeti József, Telmányi Emil, Arányi Jelly, Ormándy Jenő, Székely Zoltán, Zathureczky Ede, Gertler Endre). 1886-ban David Popperrel vonósnégyest alapított, amely évtizedeken át meghatározó jelentőségű volt a magyar koncertéletben. Brahms-hangversenyeiken éveken át a zeneszerző is személyesen közreműködött. 1919 tavaszán családjával Svájcba menekült, majd szeptemberben az új kormányzat hazahívta, és a Zeneakadémia vezetésével bízta meg. 1934-ig volt az intézmény igazgatója, és 1936-ig állt a hegedűművész-képző élén. Élete második felében a magyar zenei élet reprezentatív személyiségévé vált, Duna-parti palotája a főváros egyik fontos kulturális központjának számított. Jelentős méretű zeneszerzői életműve 126 opuszban mintegy négyszáz kompozíciót foglal magába. A 19. század végétől népszerűek voltak hegedűművei (Romantikus szonáta, 14 Csárdajelenet, népies dalok feldolgozásai és karakterdarabok) és magyar, francia, valamint német dalai. Később érdeklődése egyre inkább a nagyobb szabású, szimfonikus és színpadi műfajok felé fordult. Első operája, az Aliénor (1891) után a világsikert A cremonai hegedűs hozta meg számára 1894-ben. A falu rosszában (1896) és a Lavotta szerelmében (1906) magyar téma színpadra vitelére is kísérletet tett, de újabb jelentős sikereket a nemzetközi hagyományhoz kapcsolódó Anna Karenina (1923) és Az álarc (1931) bemutatóival ért el. Az utóbbi két opera és nagyszabású Petőfi- és Dante-szimfóniája (1921 és 1925) külföldön is kedvező fogadtatásra talált.

GL