Bartók Béla (1881-1945)

Bartók Béla 1.
Bartók Béla 5.
Bartók Béla 4.
Zeneszerző, zongoraművész, etnomuzikológus, zeneszerzőként a 20. század klasszikusa. Nagyszentmiklóson született (ma: Sinnicolau Mare, Románia). Édesapja földműves-iskolai igazgató, akit korán elveszített. Tanítónő édesanyja (első zongoratanára) egyedül nevelte őt és kishúgát. A gimnáziumot Pozsonyban fejezte be, ahol alaposabb zenei képzést is kapott. 1899-1903 között végezte el a budapesti Zeneakadémia zongora (Thomán István) és zeneszerzés (Hans Koessler) szakát. 1904-ben nagy sikerrel mutatták be Richard Strauss hatására és a nemzeti műzene nagyszabású megújításának szándékával írt Kossuth szimfóniáját. A következő évben Párizsban megrendezett Rubinstein-versenyen sem zongoraművészként, sem zeneszerzőként nem sikerül eredményt elérnie. Ekkorra azonban már foglalkoztatni kezdi a népzenegyűjtés terve. A hasonló érdeklődésű Kodálynak köszönheti Debussy jelentőségének felismerését. Zenei stílusának új irányba fordulásában azonban fontos szerepet játszik Geyer Stefi hegedűművésznőhöz fűződő viszonzatlan szerelme is (1907-1908). 1907-től a Zeneakadémia zongoratanára. Miután többször kéri áthelyezését, hogy népzenei kutatásával hivatali keretek közt foglalkozhasson, végre 1934-ben a Tudományos Akadémiára kerülhet. 1911-ben írja egyetlen operáját, A kékszakállú herceg várát, mely azonban csak következő színpadi műve, A fából faragott királyfi 1917-es nagy sikerű bemutatója után kerülhet előadásra. 1920-tól ismét, s már mint vezető "modernista" zeneszerző bekapcsolódik az európai koncertéletbe. Az 1923-ban komponált Táncszvit 1925-ös prágai előadásának kiugró sikerét követően a mű repertoárdarabbá válik. Utolsó színpadi műve, A csodálatos mandarin bemutatója - szövegkönyve miatt - botrányt kelt Kölnben, s betiltják. 1926-tól jelentkezik műveiben a neoklasszicizmus hatása. 1928-ban az Egyesült Államokban, 1929-ben pedig a Szovjetunióban turnézik. 1930-ban komponálja "legszemélyesebb hitvallását", a Cantata profanát maga szerkesztette román népi szövegre. A harmincas évektől igen jelentős megrendeléseket kap. A Bázelben működő karmester-mecénás Paul Sacher számára írja Zene húros hangszerekre, ütőkre és celestára című kompozícióját, a két zongorára és ütőhangszerekre írt Szonátáját, s a vonószenekari Divertimentót. A hegedűművész Székely Zoltán számára írja Hegedűversenyét. A második világháború kezdetétől gondolkodik az emigráción. Édesanyja halálát követően végül is az Egyesült Államokba utazik, ahol részben folytatja etnomuzikológiai munkáját, kiadásra készíti elő saját román és török gyűjtését, valamint zenei lejegyzéseket készít a Homérosz-kutató M. Parry és A. B. Lord szerb-horvát gyűjtéséből. A feleségének szánt 3. zongoraverseny kivételével utolsó műveit is megrendelésre írta: a karmester Serge Koussevitzkynek a zenekari Concerto és a hegedűművész Yehudi Menuhinnak a hegedűre írt Szólószonáta. Bartók életművében kiemelkedő hely illeti meg hat vonósnégyesét, három zongoraversenyét és számos zongoraművét. Művei közt helyet kapnak a legegyszerűbb népdalfeldolgozások és a pedagógiai célú gyermekdarabok éppúgy, mint kora legigényesebb kompozíciói. New York-ban hunyt el.

VL