Lajtha László (1892-1963)

Lajtha László
Zeneszerző, népzenekutató. A Zeneakadémián Herzfeld Viktor (zeneszerzés) és Szendy Árpád (zongora) tanítványa, majd Lipcsében, Genfben és - Vincent d'Indynél - Párizsban tanul. Az első világháborúig, melyben végig katonai szolgálatot teljesített, szoros kapcsolatban marad a francia zenei élettel. 1919-1949 között a Nemzeti Zenede tanára majd igazgatója. Több nemzetközi és magyar elismerésben részesült, részt vett a Nemzetközi Népzenei Tanács megalapításában. Magyarországi népzenegyűjtését Bartók és Kodály mellett kezdte, később különösen hangszeres, cigányzenekari felvételei és lejegyzései váltak példamutatóvá. Zeneszerzőként a 3. vonósnégyesével elnyert Coolidge-díj tette nevét nemzetközileg ismertté (1929). Legtöbb művét a francia Leduc Kiadó adta ki. Első, még Magyarországon kiadott zongoraműveit merész harmóniavilág jellemzi. Írt egy opera buffát (A kék kalap), több balettet, kilenc szimfóniát és egyéb zenekari műveket, számos kamaraművet, köztük tíz kvartettet, zongoraműveket és népdalfeldolgozásokat.

VL