Kiss Áron (1845-1908)

Játszó gyerekek
Pedagógus, néprajzi gyűjtő. Református lelkészcsalád gyermekeként Szatmárban és Sárospatakon végezte iskoláit. Ügyvédnek készült, majd vizsgája letétele után Kolozsvárott szerzett pedagógiai doktorátust. 1870-ben Arany Jánost váltotta fel Nagykőrösön tanári állásában, majd ugyanott hamarosan a tanítóképző igazgatója lett. Németországban és Svájcban járt tanulmányúton, majd azt követően 1875-től a budapesti elemi és polgári iskola tanára, 1894-től igazgatója lett. A népnevelésügyi mozgalmak tevékenyen résztvevője volt, számos pedagógiai tárgyú cikket írt, köztük módszertaniakat. Az elsők közt szorgalmazta az énektanítás ügyét. Néprajzi tárgyú dolgozatokat is közreadott: Régi lakodalmi szokások Tokaj-Hegyaljáról és Tornyos-pálczai babonák (1891), Erdélyi német gyermekjátékok és ráolvasások (1892). Legjelentősebb műve a Magyar gyermekjátékgyűjtemény (1891). Ebben 235 játékot közölt dallamukkal együtt és játékok szerint rendszerezve. Kiss könyve saját korában a korabeli újrakiadások ellenére sem érte el célját. Alapvető jelentőségét Kodály Zoltán ismerte fel.

TL