Csiky Gergely (1842-1891)

Csiky Gergely 1.
A proletárok
Drámaíró. Kisnemesi család sarja, apja művelt orvos volt. Rendkívüli munkabírású és hihetetlen emlékezőtehetségű ember volt. Páratlan nyelvérzéke volt, a klasszikus nyelveken túl tudott németül, franciául, angolul, olaszul és spanyolul is. Rengeteget olvasott, saját bevallása szerint ugyanolyan jártas volt a ponyva- és kalandregény-irodalomban, mint a világirodalomban. Harmincévesen már teológiai professzor, egyházmegyei ügyész. Főleg családjogi ügyekkel foglalkozott, így alaposan megismerhette a magyar úri világ kevésbé napos oldalát is. A hetvenes évektől álnéven novellákat, verseket írt. 1875-ben a Jóslat című újromantikus verses színjátékával pályadíjat nyert, és egyszerre ismert ember lett belőle. A hetvenes évek végén olyannyira elmérgesedett a viszonya egyházával, hogy hosszabb szabadságra utazott Párizsba. A nyolcvanas évek legelején A proletárok (ma inkább Ingyenélők címmel játsszák, a proletár szó erős jelentésváltozata miatt) óriási sikerét követően kilépett a papi rendből és meg is nősült. A Nemzeti Színház dramaturgja, tanított a Színiakadémián. Az Akadémia drámabíráló bizottságának tagja. A Kisfaludy Társaság titkárává választották. A nyolcvanas évek végétől - tézisdrámái mellett - történelmi tárgyú drámákkal próbálkozik. Legjobb kisregénye talán a Sisyphus munkája, amelyben a nemesi birtok szétesésének és a nemesi életforma szétzüllésének szükségszerűségét mutatta meg. Sokat fordított, például Plautus összes vígjátékát ő magyarította.

CsT