generatív grammatika

A generatív (a latin 'nemz, teremt, létrehoz' jelentésű szóból) nyelvelmélet célja a beszédtevékenység mechanizmusának modellálása, vagyis olyan modell (szabályrendszer) létrehozása, amelynek a segítségével végtelen számú mondatot alkothatunk, generálhatunk. Ez a nyelvelmélet a strukturalizmusból nőtt ki, de felhasználta a 17. századi, racionalista alapokon álló francia nyelvtant (Grammaire générale et raisonnée) alapelveit, valamint a saját korabeli pszichológia, matematikai logika, algebra eredményeit. Megalapozója az amerikai Noam Chomsky, különösen két munkájával: Syntactic Structures (1957), Aspects of the Theory of Syntax (1965).

E nyelvelmélet fő megjelenési formája a generatív transzformációs grammatika. Tárgya a nyelvképességnek, a kompetenciának, vagyis annak a vizsgálata, hogyan tudunk új, még soha nem hallott mondatokat alkotni, és hogyan tudjuk ezeket megérteni. Más megfogalmazásban: hogyan tudunk a nyelv véges számú szavaiból, grammatikai eszközeiből végtelen számú mondatot, szöveget létrehozni. A generatív grammatikának azonban feladata a mondatok leírása, a szabályok megállapítása, végső soron az említett folyamat modellálása. (Ilyenformán ezt az elméletet nem a beszélő ember nyelvhasználata, a performancia érdekli. De a kompetencia és performancia kettősségében lehetetlen fel nem ismernünk Saussure "langue és parole" dichotómiáját.)

Ez a nyelvtan a mondatokat két csoportra osztja. Vannak egyszerű, közvetlenül leírható, ún. elemi vagy magmondatok, és vannak bonyolult szerkezetűek, ez utóbbiak már levezetés (transzformáció) eredményei. Minden mondatnak van továbbá felszíni és mélyszerkezete. A transzformáció a mélyszerkezetek felszíni szerkezetté való átalakítása. A mélyszerkezet egyébként elvont struktúra, az alapmondatok logikai szerkezete, amelyben csak a logikai kapcsolatok a fontosak, és amely tartalmazza a mondat szemantikai sajátságait. A felszíni szerkezet az elvont mélyszerkezet konkretizálása transzformációk segítségével. A nyelvtan három összetevője e szerint a nyelvelmélet szerint a szintaktikai, a szemantikai és a fonológiai komponens. A generatív grammatikának még két követelményéről kell megemlékeznünk: az adekvátságról és a grammatikalitásról. A szabályok akkor adekvátak, ha az illető nyelv minden mondatát generálni tudják, de egyetlen olyan mondatot sem állítanak elő, amely nem tartozik ahhoz a nyelvhez. A grammatikalitás pedig a nyelvtani szabályszerűséget és elfogadhatóságot jelenti. Az 1960-as évek második felétől sok bírálat érte és éri Chomsky elméletét, különösen ami a szemantikai felfogását illeti. A tanítványai máris létrehoztak például egy új elméletet: a kognitív nyelvészetet.

SzI