Nagy Imre (1896-1958)

Nagy Imre 1.
Nagy Imre 2.
Ítélethirdetés: Nagy Imre és társai
Miniszterelnök. Fiatal korában lakatossegédként dolgozott. Az első világháborúban orosz fogságba esett, és csatlakozott a bolsevikokhoz. Mint kommunista pártfunkcionárius a moszkvai csoporttal tért haza 1944 végén. Első jelentős hazai funkciója az Ideiglenes Nemzeti Kormány földművelésügyi minisztersége volt, így nevéhez fűződött a földosztás. 1945-ben beválasztották az MKP Politikai Bizottságába, és a legfelső vezetés tagja maradt 1954-ig. 1945. novembertől 1946. márciusig belügyminiszter, 1950-1952-ben élelmezésügyi miniszter, 1952-ben begyűjtési miniszter. Rákosi kormányában a minisztertanács elnökhelyettese. Agrárgazdasági szakember, 1948-1951, illetve 1955-1956 folyamán a budapesti közgazdaságtudományi egyetem tanára. 1950-től az MTA levelező, majd 1953-1956 között rendes tagja. 1953. július 14-től 1955. április 18-ig a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának elnöke. Az 1956-os forradalom követelésére október 24-től november 4-ig hivatalban lévő miniszterelnök, s erről a posztjáról soha nem mondott le. November első napjaiban egyidejűleg külügyminiszter is. 1956 novemberében tőrbe csalták és letartóztatták, majd Romániába hurcolták. 1958-ban Budapesten bíróság elé állították. Halálra ítélték, és 1958. június 16-án kivégezték.

GJ