II. Pius pápa, Temesvári Pelbárt, Laskai Osvát

II. Pius pápa
Laskai Osvát prédikációs könyve
II. Pius pápa

Eredeti nevén Enea Silvio Piccolomini 1405-ben született, tanulmányait Sienában és Firenzében végezte. 1442-ben III. Frigyes császár titkárává nevezte ki, a bázeli zsinaton az ellenpápa védelmezője volt mint annak egykori titkára. 1447-ben trieszti, 1449-ben sienai püspök lett. 1458-ban került a pápai trónra. Pápasága alatt a török ellenes összefogás legfőbb hangoztatója. Igazi humanista szerző, ifjú korától fogva alkotott verseket és prózai munkákat egyaránt. Kortörténeti művei mellett igen nagy a jelentősége az 1462-ben kezdett, de 1464-es halála miatt befejezetlenül maradt 'Cosmographia' (A világ leírása) című művének, melyet Thuróczy János forrásul használt krónikájának írásakor. V. László magyar király számára írta 'De liberorum educatione' (A szabad emberek neveléséről) című munkáját. Barátja és tisztelője volt Vitéz Jánosnak, leveleztek is egymással. Leveleskönyve, melyet Pál kancelláriai titkár kérésére Vitéz János váradi udvari papjával, Ivanich Pállal állíttatott össze, az 1445-1451 között írt leveleit tartalmazza. Ezek többsége diplomáciai tartalmú, és Hunyadi János nevében íródott.

PK-SzK


Temesvári Pelbárt

1435 körül Temesvárott született, keresztneve védőszentjétől, Privartustól származik. Fiatal korában a ferences rend obszerváns ágába lépett be. 1458-ban a krakkói egyetem hallgatója volt, 1463-ban babérkoszorús fokozatot szerzett. Kezdetben az ozorai kolostorban élt. Az 1480-as években Budán a Szent János kolostorban teológiát adott elő, majd 1494-ben esztergomi házfőnök lett, végül 1497-ben újra a budai kolostorban élt. Az 1479-1481. évi pestisben megbetegedett. Gyógyulása után, 1483-ban hálából beszédgyűjteményt írt Szűz Mária dicsőítéséről 'Stellarium coronae benedictae Mariae Virginis' (Az áldott Szűz Mária koronájának tizenkét csillaga) címen, mely 1496-ban jelent meg Strassburgban, s célja és beosztása olyan volt, hogy tanítványai könnyedén készíthettek belőle magyar nyelvű szentbeszédeket (ld. Karthauzi Névtelen). Három kötetben 1498-ban tette közzé 'Pomerium' (Gyümölcsöskert) címen beszédgyűjteményét, mely az egyházi év ünnepköreinek megfelelően tartalmaz szentbeszédeket. 1499-ben a szentek ünnepeire szóló beszédeinek gyűjteményét adta közre, majd még ugyanezen évben a nagyböjti beszédeket. Élete végén négy könyvben dogmatikai enciklopédiát állított össze, melyet rendtársa, Laskai Osvát fejezett be. Budán halt meg 1504-ben. Beszédgyűjteményei rendkívül népszerűek voltak egész Európában, a mohácsi vész előtt közel húsz kiadást értek meg Nyugat-Európa nagy nyomdáiban. Irodalom: A szentek élete. Szerkesztette: Diós István. Szent István Társulat, Budapest, 1984, 1, 886.

SHA-SzK


Laskai Osvát

1450 körül született a Baranya megyei Laskó községben. Ferences szerzetesként először a budai Szent János kolostor lektora, majd 1494-ben az esztergomi őrkerület elöljárója, 1495-1497-ben, majd 1507-től pesti gvárdián. Több ízben (1497-1501, 1507-1509) az obszerváns rendtartomány vikáriusa volt, az ő ösztönzésére készülhetett el a Szalkai Balázs anyagát folytató ferences rendi krónika. 1510-ben a nagy pestis után halt meg, a budai kolostorban temették el. Három kötetben tette közzé 'Biga salutis' (Az Üdvösség szekere) címen az egyházi ünnepkörökre szóló szentbeszédeit: 1497-ben a szentek ünnepeire írt beszédeit, 1498-ban a vasárnapokra szóló prédikációit és a nagyböjtieket külön kötetben. Végül 1507-ben adta ki a 'Gemma fidei' (A hit gyöngyszeme) című gyűjteményének elkészült részét, mely nagyböjti beszédeket foglal magába. Foglalkozott a rend történetével és a rend szentjeinek, nevezetesen Kapisztránói Szent Jánosnak az életrajzával is.

SzK