szárnyasoltár; stallum; szentségház, pasztofórium, tabernákulum
szárnyasoltár
Az Alpoktól északra elterjedt későgótikus oltárforma. Feltehetően a figurális ereklyetartók tárolására szolgáló díszített sekrestyeszekrényekből alakult ki a 14. század második felében. Fő részei a predella (talapzat), oltárszekrény, oltárszárnyak, oromzat. A szárnyakat csak a nagymiséken nyitották ki, de a nagyböjt idején még akkor sem. Voltak duplaszárnyú oltárok, s olyan duplaszárnyú típusok, ahol a külső szárny merev volt. A 16. század első felében készültek reneszánsz szárnyasoltárok is.
BG
stallum
A templom kórusában álló imapult, térdeplő és pad kombinációja. A templom tengelyével párhuzamosan helyezték el, illetve a szentélyrekesztő hátfalánál végét L-alakban megtörték. Itáliában gyakori az az ókori eredetű elrendezés, amikor az oltár mögött, az apszis ívét követve, a középre helyezett püspöki trónus két oldalán építették meg a stallumokat. A stallum arra szolgált, hogy a kórusban imádkozó klerikusok, szerzetesek a hosszú szertartások alatt a felhajtható ülőkén lévő konzolra (misericordia) és a széles karfákra félig ülő helyzetben rátámaszkodhassanak (erre utal latin elnevezése is), illetve az ülőkét lehajtva leüljenek. A pad előtt elhelyezett állványra lehetett rakni az imakönyveket, illetve itt volt kiképezve a térdeplő. Nagyobb létszámú kórus számára többsoros stallumokat készítettek.
BG
szentségház, pasztofórium, tabernákulum
Templomokban az oltáriszentség őrzésére szolgáló fülke vagy építmény. Használatuk a 14. században terjedt el, ekkor még általában a templom szentélyének oldalfalán elhelyezett egyszerű falfülkék voltak. A 15. században terjedtek el a pilléren szabadon álló, torony formájú, későgótikus szentségházak. A reneszánsz pasztofóriumok fülkeszerűek, pilaszteres keretelésük van, amit párkány és lunetta zár le. Az egyszerűbb példányok konzolra támaszkodnak, az igényesebbek a földig érnek. Esetenként már a 15. században előfordult, hogy a szentségfülkét az oltárépítményben alakították ki, azonban ez általánossá csak a 17. századtól vált. A görög eredetű, latinosított pasztofórium (az ókeresztény, bizánci templomok sekrestyefunkciót ellátó melléktereinek elnevezése, korábban alkalmanként itt őrizték az oltáriszentséget) elnevezés a szentségfülke funkciójára, a latin eredetű tabernákulum (sátor) szó a barokk kori baldachinos szentségházak formájára utal.
BG |
|