hosszú hadjárat, várnai csata, rigómezei csata
hosszú hadjárat
I. Ulászló által az oszmánok ellen indított hadjárat, amelynek célja a főváros, Drinápoly (ma Edirne) elfoglalása volt. 1443. július 22-én Budáról indult a lengyel-magyar sereg, melynek létszáma a havasalföldiek csatlakozása után 35 ezer fő lett. A hadvezér Hunyadi János erdélyi vajda volt. A Morava völgyében előrenyomulva októberben csatát nyertek Krusevácnál, elfoglalták Nist és Szófiát. A tél beállta nehezítette az előrehaladást, a táborban lópestis tört ki. A Szlatica-szorosnál nem tudták a török védelmet áttörni. Ezután visszavonultak, az üldözésükre induló oszmán seregeket két csatában megverték, 1445. január 25-én érkeztek vissza Nándorfehérvárra.
TI
várnai csata
I. Ulászló király által az oszmánok ellen indított keresztes hadjárat része, amelynek célja a Balkán elfoglalása volt. 1444. szeptember 22-én lépték át a lengyel-magyar csapatok Orsovánál a határt, a havasalföldiek csatlakozása után 20 ezren lettek. Október 16-án elfoglalták Nikápoly várát, november 9-én Várnát. A tengerszoroson átkelt anatóliai csapatok egyesültek a ruméliaikkal (európaiakkal), a kb. 50 ezer fős oszmán sereg vezére II. Murád volt. Október 10-én került sor a csatára, mely reggeltől estig tartott. Kezdetben a keresztesek értek el sikereket, a magyar király halála után azonban a törökök győztek, a visszavonulókat azonban nem üldözték. A keresztesek négyezer halottat és ugyanannyi foglyot veszítettek, az oszmán emberveszteség ennél nagyobb volt.
TI
rigómezei csata
Hunyadi János kormányzó által az oszmánok ellen 1448-ban indított hadjárat döntő csatája. A hadjárat célja az albán Szkander béggel való egyesülés és a Balkán elfoglalása volt. A jól felszerelt magyar-havasalföldi sereg létszáma kb. 30 ezer fő lehetett. Szeptember 28-án hagyták el a Dunát, Krusevác után Albánia felé vonultak. II. Murád szultán felkészülten, 70-80 ezer főnyi sereggel várta a támadást. Október 16-án Koszovo poljénél (Rigómezőn) találkoztak, ahol hajnalban Hunyadi kezdte a csatát, estig azonban nem sikerült döntést elérni, az éjjeli rajtaütések is eredménytelenek voltak. Másnap a lovasság nem tudta a janicsárok vonalát áttörni, a keresztények a csatát elvesztették, számos előkelő meghalt. Szekérvárba húzódva a gyalogosok fedezték a visszavonulást, a menekülőket a szultáni had nem üldözte.
TI |
|