Legenda aurea, Elek-legenda, Catalogus Sanctorum, Debreceni Kódex

Debrecen, református kollégium
női viselet
Szent Borbála 1.
Legenda aurea

Az "Aranylegenda" a legnépszerűbb középkori legendagyűjtemény, melyet Jacobus de Voragine, Lombardia domonkos tartományfőnöke, genuai püspök állított össze 1260 és 1267 között. A szerző írott források mellett a szájhagyományra is támaszkodott. Lerövidített, kivonatos legendáit a szentek liturgikus naptári rendjében közölte. Még a középkorban lefordították szinte minden európai nyelvre, nagy hatással volt az irodalomra és a képzőművészetre. Magyarul az Érdy-kódex gazdag válogatása mellett tíz másik magyar nyelvű kódex tartalmazza egyes fejezeteit. Magyar nyelvű kiadása: Jacobus de Voragine: Legenda aurea. Szerkesztette: Madas Edit. Budapest, 1990.

ME


Elek-legenda

Szent Elek a középkor legnépszerűbb aszkéta szentje. Egy 5. századi szír legenda szól először Isten emberéről, aki az edesszai templomban halála előtt elmesélte, hogy gazdag római családból származik, s esküvője napján titokban hajóra szállt, hogy teljesen Istennek szentelhesse életét. A 9. századi görög legendaváltozat már megnevezi a szentet és családtagjait, s folytatja a történetet, miszerint 17 év után Elek visszatér Rómába, s itt atyja házában ismeretlen koldusként élt újabb 17 évig egy lépcső alatt. Halála után ismerik fel szülei a kezében szorongatott írás alapján, melyben elmeséli életét. A legendának Európa-szerte számos verses és prózai feldolgozása ismert, a középkori magyar nyelvű kódexirodalom a Legenda aurea szövegét közvetíti. Hat kódexünkben öt különböző fordítás olvasható, a Kazinczy- és a Tihanyi Kódex fordítása rokon. A Lobkowitz-kódex legendájában sok az önálló betoldás.

ME


Catalogus Sanctorum

A középkor kedvelt legendáskönyve. Petrus Natalis velencei hagiográfus, equiliói püspök 1369-1372 között állította össze különböző forrásokból a több, mint 1500 tételt tartalmazó, 12 könyvre osztott legendáriumot. A rövid legendák az egyházi év rendjében követik egymást. A magyar nyelvű kódexirodalom számos ponton érintkezik vele, a Debreceni-kódex számos legendájának közvetlen forrása. Újkori kiadása nincs.

ME


Debreceni Kódex

A 316 levél terjedelmű, vegyes tartalmú, magyar nyelvű kézirat egy része 1519-ben készült az óbudai klarisszák számára, egyik másolója azonos a Simor-, a Nádor- és a Nagyszombati Kódex másolójával. Első része egy csonka prédikáció- és legendagyűjtemény Szent Andrástól Gyümölcsoltó Boldogasszonyig; fő forrásai Temesvári Pelbárt, a Catalogus sanctorum. Második része példákat, elmélkedéseket és imádságokat tartalmaz, a szerzők közül Kempis Tamás és Szent Bonaventura ismert. A kódex a csíksomlyói ferencesekől került Debrecenbe, nevét is innen kapta; jelenlegi tulajdonosa a Tiszántúli Református Egyházkerület Könyvtára. Kiadása: Debreceni Kódex 1519. Bevezetést írta: Madas Edit és Reményi Andrea. Argumentum Kiadó - Magyar Nyelvtudományi Társaság, Budapest, 1997. (Régi Magyar Kódexek 21.)

ME