firenzei neoplatonikus akadémia, neoplatonikus filozófia, Ficino

Mátyás, Beatrix és Corvin János
Firenze, dóm
firenzei neoplatonikus akadémia

A firenzei neoplatonikus akadémiát az 1460-as évek közepe tájt Marsilio Ficino hozta létre a maga köré gyűjtött firenzei humanistákból (ld. erről: Janus Pannonius A saját lelkéhez című elégiájához írott magyarázatot). Mátyás királlyal és a magyarországi humanistákkal való kapcsolatok az 1470-es évek végétől fogva váltak egyre szorosabbá. A magyarok és a firenzeiek között a fő összekötő kapocs Francesco Bandini, a firenzei akadémia tagja volt, aki 1476-ban Beatrix királynő kíséretében jött Budára, s haláláig (1490 körül) Magyarországon maradt. Ficino állandó levelezésben állt vele, Mátyás királlyal és néhány magyar humanistával; elkészült műveit ajánlások kíséretében eljuttatta Magyarországra. A firenzei akadémia több tagja levelezett magyarokkal vagy megfordult Budán, illetve hosszabb-rövidebb ideig tartózkodott Mátyás udvarában, és könyveket hozott vagy írt a királynak.

PK


neoplatonikus filozófia

A 3. századtól a 7. századig virágzott, Platón tanításait kapcsolta össze püthagoreus, orphikus, arisztotelészi-peripatetikus, sztoikus stb. elméletekkel, elemekkel. Legfontosabb képviselői Plótinosz, Iamblikhosz, Porphürosz.

PK


Marsilio Ficino (1439-1499)

Az ókori filozófiai irányzatot a 15. században a firenzei filozófus, Lorenzo de' Medici támogatottja és barátja élesztette fel, s ötvözte a keresztény eszmeiséggel. Lefordította latinra Platón összes művét és több ókori neoplatonikus szerző könyvét. A saját elméleteit Theologia platonica (1474) (Platóni teológia) című művében foglalta össze a legteljesebben. Kapcsolatban állt Janus Pannoniusszal, ismerte egyes költeményeit, 1469-ben ajánlásával elküldte neki De amore (A szerelemről) című dialógusát, melyben Platón Lakoma című művét értelmezte és a reneszánsz új szerelemtanát dolgozta ki.

PK