budai könyvmásoló és miniátorműhely, Ivanich Pál, magyar nyomda

nyomda
Kálmáncsehi Domokos breviáriuma
vadászjelenet
budai könyvmásoló és miniátorműhely

1471-ből már ismerjük Mátyás király Blandinus nevű olasz miniátorát. 1480-1481-ben Budán dolgozott Francesco di Lorenzo Roselli firenzei miniátor is. A budai miniátorműhely az 1480-as években virágzott fel. Jellegzetes stílusa többféle itáliai műhely hatását mutatja. Lombard, ferrarai tanultságú volt a Kálmáncsehi Domonkos kódexeit is díszítő Francesco de Castello. Szintén észak-itáliai származású volt Johannes Antonio Cattaneus, aki még II. Ulászló számára is dolgozott. A Corvina könyvtár könyvtárosa Felix Ragusinus szintén értett a miniáláshoz. A miniátorműhely mellett könyvkötő műhely is működött, ahol a Corvinák jellegzetes geometrikus és ornamentális pecsételőkkel és Mátyás címerével díszített, aranyozott, festett bőrkötéseit készítették.

BG


Ivanich Pál (15. század közepe)

Az első magyarországi könyvszerkesztő és -kiadó, Horvátországban született, a zágrábi egyházmegyében. 1445-ben Vitéz udvari papja Nagyváradon. Az Epistolarium leveleit ő gyűjtötte egybe és állította össze Vitéz megbízásából, a kötetet elő- és utószóval látta el. Az egyes levelekhez jegyzeteket, kommentárokat fűzött, melyek klasszikus auktorismereteiről, nagy retorikai műveltségéről és tájékozottságáról tanúskodnak. Csázmai kanonok is volt, V. Miklós pápának török nyelvből tolmácsolt.

PK


az első magyar nyomda

Kárai László alkancellár, budai prépost 1470-ben követségben járt a Szentszéknél, s akkor hívta Magyarországra, feltehetően Vitéz megbízását teljesítve, a Rómában tartózkodó Hess András német nyomdászt, aki Budán rendezte be nyomdáját. Hess 1472-ben elsőként "minden magyar ember számára kedves és kellemes" olvasmányul a Budai krónikát (Chronica Hungarorum) jelentette meg Káraihoz szóló ajánlással. Második, egyszersmind utolsó nyomtatványa a humanisták két igen kedvelt olvasmányát, Basilius Magnus (Nagy Vazul), De legendis poetis (A költők olvasása) című művét és Xenophón Szókratész-apológiáját foglalja magában, mindkettőt Leonardo Bruni firenzei humanista fordításában. A keleti egyházatya, Nagy Vazul fontos hivatkozási alapot nyújtott az ókori szerzők műveinek olvasását szorgalmazó humanisták számára. A Xenophón-mű először Hess nyomdájában látott napvilágot, talán budai kéziratból. Hess további nyomtatványairól nem tudunk.

PK