budai udvarbírók, kommendátor

szakállas férfi
budai udvarbírók

Az udvarbíró (provisor curiae) eredetileg a váruradalom gazdasági irányítását ellátó hivatalnok neve volt, a várnagy alárendeltje. Mátyás király a budai vár udvarbíróit már 1458-tól függetlenítette a budai várnagyoktól, és az ő irányításuk alá helyezte a királyi udvar ellátására rendelt birtokokat. 1518-ban Munkács, Tata, Komárom, Visegrád, Óbuda várak, Zsámbék, Solymár, Kesző mezővárosok, a Kos- és Csepel-sziget, a jászok és kunok tartoztak a budai udvarbírók irányítása alá.

BG


kommendátor

A szerzetesek által megválasztott apát helyett egy monostor kegyura vagy a pápa által kinevezett egyházi vagy világi személy, aki köteles volt fenntartani a gondjaira bízott intézményt. A monostor jövedelméből fennmaradó összegekkel tetszése szerint rendelkezhetett, de a birtokokat nem idegeníthette el. Főleg a 15. században elterjedt rendszer, ami nagyban hozzájárult a középkori egyházi intézmények és egyházfegyelem romlásához. A kommendátori hivatalok osztogatásával az uralkodók jobbára saját udvaroncaik fizetését kívánták megoldani.

BG