Magyi János, Nicolaus de Mirabilibus, Pécsváradi Gábor
Magyi János
1476-ban Budán császári felhatalmazás alapján, 1490-ben ugyanott pápai felhatalmazás alapján működő közjegyző, aki 1468-1493 között keletkezett oklevelekből állított össze egy oklevélminta-gyűjteményt mintegy 500 mintával, 'Stylus curiae regiae' címen. Számos latin műszót magyarra fordított és a margón glosszaként lejegyzett. Kódexébe még egy négy soros, jogi szabályt rögzítő verset is feljegyzett, mely egyik legrégibb verses emléke a magyar nyelvű irodalomnak.
SzK
Nicolaus de Mirabilibus
Kolozsvárott született, Kassán a domonkos rendbe lépett, majd 1476-ban a kolozsvári konvent tagja lett. 1478-ban a budai domonkos főiskolán, 1482-1484-ben a padovai egyetemen tanult, magiszteri fokozatot szerzett. 1484-1489 között a sienai és firenzei főiskolákon tanított, 1494-től a magyarországi rendtartomány vezetője lett, 1508 után hunyt el. Olasz nyelven írt értekezést a lelkiismeretről, latinul teológiai munkát az eleve elrendelésről ('De praedestinatione'), illetve ránk maradt 1489-ben Firenzében Lorenzo Medici előtt tartott disputációja ('Disputatio nuper facta in domo magnifici Laurentii Medices').
SzK
Pécsváradi Gábor
Életéről két forrás őrzött meg adatokat: a ferences levélminta-gyűjtemény és az obszervánsok krónikája. Nevéből következtetve a Baranya megyei Pécsváradon született. Többször volt az obszerváns rendtartomány kormányzója (1509-1513, 1523-1529). 1523-ban a hispániai Burgosban összehívott egyetemes káptalangyűlésen Kapisztránói János szentté avatását szorgalmazta. 1514-1517 között Szentföldön volt zarándoklaton. Bécsben 1519-ben első ízben jelent meg 'Compendiosa descriptio'-ja, második kiadását 1520-ban Farnádi Miklós rendezte sajtó alá.
SzK |
|