németalföldi festészet, kemény stílus, dunai iskola

zenélő angyalok 2.
lovagszentek és uralkodók
Mária Jézussal
Madonna 7.
Mária gyermekével
Szent Katalin 3.
németalföldi festészet

A 15. századi Európa egyik leggazdagabb régiója volt Flandria és a környező németalföldi tartományok. Itt jött létre a korszak festészetének legfontosabb Alpokon túli centruma. A század első felének nagy művészei, a Flémalle-i Mester (1376/78 - 1444) és Jan van Eyck (1390 körül - 1441), valamint követőik, Rogier van der Weyden (1400 körül - 1464), Petrus Christus (1400 körül - 1472 ?), Dierick Bouts (1415 körül - 1475), Hans Memling (1433 körül - 1494), Hugo van der Goes (1440 körül - 1482), egy magas színvonalú realisztikus stílust teremtettek meg, egy új technikát, az olajfestést alkalmazva, amely a legfontosabb mintaképéül szolgált a korszak későgótikus festészetének.

BG


kemény stílus

Európa-szerte az 1430-as évektől bekövetkező stílusváltás az ábrázoló művészetek korábbi "lágy stílusa" helyett egy "kemény stílust" tett népszerűvé. Az új stílus forrása a korszak németalföldi művészete. A lágy stílus idealizáló törekvéseivel szemben ez az új művészet realisztikus, egyéni megjelenítésre törekedett.

BG


dunai iskola

1500-1520 között a dél-német Duna-völgyben, Regensburg, Passau, Bécs központokkal virágzó festészeti stílus, amelynek hatása Magyar-, Cseh- és Lengyelországban is érvényesült. Elsősorban a romantikusan megfestett táj kiemelkedő jelentőségre emelése jellemzi. Ebben a dunai iskola rokon vonásokat mutat a korszak németalföldi és velencei festészetével is. E stílust képviselik Lucas Cranach fiatalkori, bécsi művei, a regensburgi Albrecht Altdorfer és a Passauban dolgozó Wolf Huber képei. A dunai iskola festészetével párhuzamos jelenségek a korszak dél-német szobrászatában is kimutathatóak.

BG