magyarországi vörösmárvány, budai márga
magyarországi vörösmárvány
Liász kori tömött, vörös mészkő. Nem kristályosodott át, így geológiai értelemben nem márvány, ám már a középkorban is márványnak nevezték. Szilárdsága, jól faragható és csiszolható tulajdonságai, valamint a bíbor színű porfírhoz való hasonlósága miatt - amely az antik császári szín, illetve kőanyag volt - igen kedvelték. Esztergomtól nyugatra, a Gerecsében lévő bányáit (Süttő, Tardos) csak a 12. század végétől kezdték művelni. Az anyagot reprezentatív épületrészek, pl. kapuk, díszpadló, trónus, síremlékek készítésére használták. A 13. századtól a vörösmárvány, illetve a belőle készült faragványok az egész országba eljutottak. A 16. század elején Lengyelországba is importálták.
BG
budai márga
Nagy nyomáson kőzetté alakult agyag. Sárgásszürke színű, de vastartalma miatt néha a vörösmárványhoz hasonló színt kap. Lemezesen hasad, igen jól faragható és simítható. Buda környékén bányásszák. II. Ulászló idején itáliai kőfaragók fedezték fel kedvező tulajdonságait, és így vált a Jagelló-kori magyarországi reneszánsz egyik legkedveltebb anyagává.
BG |
|