cölibátus, egyházmegyei zsinat, harmadrendek és beginák

Esztergom
Veszprém, várhegy
cölibátus

Papi nőtlenség. Az ezt előíró első egyházi törvény Kr.sz. 300-ból származik. Az ismételt zsinati rendelkezések ellenére sem vált általános szokássá a 12. századig. VII. Gergely pápa (1073-1085) és utódai határozottan állást foglaltak mellette és az egyetemes zsinatok (I. lateráni: 1123, II. lateráni: 1139) szentesítették azt. Magyarországon a 11-12. századi zsinatok kezdetben számoltak a házas papokkal, de a második esztergomi zsinat a papok nősülését teljesen eltiltotta, nős embert sem volt szabad felszentelni. Ennek ellenére a papi nőtlenség csak a 13. század elejére vált általánossá. Addig nemcsak a falusi papok, hanem a főesperesek között is találkozunk házas emberekkel.

RGy


egyházmegyei zsinat

Magyarországon a 11. századtól a püspök vezetésével lefolytatott papi gyűlés, ahol az egyházmegye papsága összejött és az ott hozott határozatokat a későbbiekben betartották. Zsinati határozatok (szinodális könyvek) szövegei főként az esztergomi egyháztartományból maradtak meg: Esztergomból (1382, 1450, 1493), Nyitrából (1494), és Veszprémből (1515). Ezeket elsősorban a főesperesek és esperesek számára írták, mintegy útmutatásul a lelkipásztorkodáshoz, az egyházi kormányzat működtetéséhez. Ugyanakkor a világi hívek kötelezettségeiről, vallásos életéről, szokásairól is szót ejtenek.

RGy


harmadrendek és beginák

Világi személyek olyan testvéri szervezetei, amelyekben az evangélium szerinti élet megvalósítására törekedtek. Férfiak és nők egyaránt lehettek harmadrendűek (tertiariusok illetve tertiariak). Első alakulataik Nyugaton a 11. század vége felé keletkeztek. Bencések és premontreiek is irányították őket, a mozgalom azonban akkor vett nagyobb lendületet, amikor a ferences és a domonkos rend megalakult. Magyarországon a ferences női harmadrendűeknek a középkorban mintegy 30 házuk volt. Szesztráknak és begináknak nevezték őket, kolostori szabályok szerint éltek, de nem tettek végleges apácafogadalmat.

RGy