kódexek, himnusz, csízió, hóra - hóráskönyv
kódexek
A régi írásbeliségnek nagyobb, könyv méretű, kézzel írott termékei. Legtöbbnyire vallásos tartalmúak. Többnyire latin nyelvűek, de a 15. századdal kezdődően megjelennek a magyar nyelven írott kódexek is. Irodalom: Bárczi Géza - Benkő Loránd - Berrár Jolán: A magyar nyelv története, Tankönyvkiadó, Budapest, 1967, 45.
SHA
himnusz
A himnusz Istent dicsőítő ének. A latin liturgiába Szent Ambrus (†397) vezette be, akitől 12 himnusz maradt fenn. Mint liturgikus műfaj a zsolozsma énektételei közé tartozik. Strófaszerkezete egy-egy versen belül azonos, az utolsó versszak a Szentháromságról szóló hitvallás, a doxológia.
ME
csízió
A csízió versbe szedett naptár, amelyben minden hónapot általában két sorból álló vers jellemez (egy évet tehát 24 sor). A szöveg minden egyes szótagja egy-egy napot jelent. A verseket a hónap állandó ünnepei és szentjei nevéből, illetve ezek első szótagjából készítették. Nyelvünkben a csízió latin eredetű; a szó a január elsejét jelölö circumcisio Domini ('az Úr körülmetélése') szókapcsolat megcsonkításával keletkezett.
Irodalom: Molnár József - Simon Györgyi: Magyar nyelvemlékek. Tankönyvkiadó, Budapest,1976, 114.
A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára I. Főszerkesztő: Benkő Loránd. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967.
SHA
hóra, hóráskönyv
A hóra a középkori szerzeteseknél a napnak egy olyan szakaszát, óráját jelentette, amikor bizonyos előírt imákat, zsolozsmákat kellett elmondaniuk. A latin hora 'óra' szóból ered; óra szavunknak is ez a latin megfelelője. A hóráskönyv azt az imakönyvet jelölte, amely az előírt imákat, zsolozsmákat tartalmazta.
Irodalom: Szabó Dénes: A magyar nyelvemlékek. Tankönyvkiadó, Budapest, 1952, 33.
SHA |
|