szászországi későgótika, behúzott támpilléres rendszer, későgótikus téglaépítészet

Meissen, Albrechtsburg
Halle, Marktkirche
Milano, Castello Sforzesco
Poznań, Szűz Mária társaskáptalan
Salzburg, ferences templom
Kolozsvár, ferences templom
szászországi későgótika

1471-ben kezdett hozzá Arnold von Westfalen a meisseni Albrechtsburg építéséhez. Itt jelentek meg először a szász későgótika jellegzetes stíluselemei: az élesen metszett profilok, behúzott támpilléres szerkezetek, függönyíves nyílások, cellaboltozatok. A munkát 1481-től Konrád Pflüger folytatta, és az épület 1525-re készült el. Szintén Pflüger kezdte meg 1499-ben az annabergi plébániatemplomot. A háromhajós, oldalkarzatos csarnoképületet 1515-1520 között Jakob Haylmann von Schweinfurt boltozta be térgörbe bordás boltozattal. A szász későgótika jellegzetes tértípusa, a behúzott támpilléres oldalkarzatos tér egyik korábbi példája a freibergi Miasszonyunk templom 1484-1512 között Johann és Bartholomeus Frankenwalt által emelt hosszháza.

BG


behúzott támpilléres rendszer

A későgótikus építészet egyik jellegzetes szerkezete. Terem- vagy csarnoktereknél a boltozatot támasztó támpilléreknek nem a belső, hanem a külső oldalán építették meg az épület körítőfalait. Egyes épületeknél így a külsőt egyáltalán nem törik meg támpillérek, máshol a behúzott támpillérek mellett külső támpilléreket is készítettek. A behúzott támpilléres rendszer a 13. század végén, Dél-Franciaországban alakult ki (pl. Albi, székesegyház). A 15. században főleg dél- és északnémet területeken alkalmaztak hasonló szerkezeti megoldásokat.

BG


későgótikus téglaépítészet

Kőben szegény vidéken gyakran alkalmazták a téglát építőanyagnak. Elsősorban Lombardiára, Bajorországra, Sziléziára, Lengyelországra és az északnémet területekre jellemző az a technika, amikor a vakolatlanul hagyott téglaépületeket kőből vagy téglából kifaragott, illetve formába préselt tagozatokkal látták el. A nyugat-magyarországi későgótikus téglaépítészetre a vakolt falfelületek és az építészeti tagozatok kiszárított agyagtömbből való kifaragása, majd utólagos kiégetése és utólagos festése jellemző. Valójában ezek az épületek sem építési technikájukban, sem a megjelenésükben nem különböztek lényegesen a kőépületektől.

BG