itáliai reneszánsz, lombard reneszánsz építészet

Szent György szobra
szökőkút
Urbino, Palazzo Ducale
Bergamo, Colleoni kápolna
Milánó, Santa Maria delle Grazie templom
Bianca Sforza
itáliai reneszánsz

Az antik művészetet programszerűen utánzó képzőművészetet a 15. század második évtizedétől teremtették meg olyan jelentős firenzei művészek, mint az építész Brunelleschi, a szobrász Donatello vagy a festő Masaccio. Az új stílus a század közepére eljutott Itália többi nagy kulturális központjába is, többek között Rómába, Nápolyba, Velencébe és Lombardiába, ahol jellegzetes helyi változatai alakultak ki. Itálián kívül először az 1470-1480-as években került a stílus, Mátyás magyarországi udvarába, ám az 1490-es években már Európa legtöbb országában kimutatható a hatása. A klasszikus reneszánsz korszak végét Róma 1527-as kirablásával számoljuk.

BG


lombard reneszánsz építészet

A Közép-Itáliában megszületett reneszánsznak az észak-itáliai Lombardiában, a milánói hercegség területén a 15. század közepén egy sajátos változata alakult ki, amelyet a dekorativitás, valamint a reneszánsz és gótikus elemek vegyítése jellemzi. A lombard korai reneszánsz legjelentősebb építész és építészetelmélet-író alakja a milánói hercegek, a Sforzák számára dolgozó Antonio Averlino (Filarete) (1400 körül - 1469), akinek építészeti traktátusát Mátyás király Antonio Bonfinivel latinra fordíttatta. A lombard reneszánsz dekoratív stílusának legjellegzetesebb mestere Giovanni Antonio Amadeo, főművei a bergamoi Colleoni kápolna (1470-1473), illetve a paviai Certosa homlokzata (1473-1499). Az 1480-1490-es években Milánóban alkotta első műveit az érett reneszánsz legnagyobb építészévé vált Donato Bramante (1444 körül - 1514) is.

BG