itáliai reneszánsz, lombard reneszánsz építészet
itáliai reneszánsz
Az antik művészetet programszerűen utánzó képzőművészetet a 15. század második évtizedétől teremtették meg olyan jelentős firenzei művészek, mint az építész Brunelleschi, a szobrász Donatello vagy a festő Masaccio. Az új stílus a század közepére eljutott Itália többi nagy kulturális központjába is, többek között Rómába, Nápolyba, Velencébe és Lombardiába, ahol jellegzetes helyi változatai alakultak ki. Itálián kívül először az 1470-1480-as években került a stílus, Mátyás magyarországi udvarába, ám az 1490-es években már Európa legtöbb országában kimutatható a hatása. A klasszikus reneszánsz korszak végét Róma 1527-as kirablásával számoljuk.
BG
lombard reneszánsz építészet
A Közép-Itáliában megszületett reneszánsznak az észak-itáliai Lombardiában, a milánói hercegség területén a 15. század közepén egy sajátos változata alakult ki, amelyet a dekorativitás, valamint a reneszánsz és gótikus elemek vegyítése jellemzi. A lombard korai reneszánsz legjelentősebb építész és építészetelmélet-író alakja a milánói hercegek, a Sforzák számára dolgozó Antonio Averlino (Filarete) (1400 körül - 1469), akinek építészeti traktátusát Mátyás király Antonio Bonfinivel latinra fordíttatta. A lombard reneszánsz dekoratív stílusának legjellegzetesebb mestere Giovanni Antonio Amadeo, főművei a bergamoi Colleoni kápolna (1470-1473), illetve a paviai Certosa homlokzata (1473-1499). Az 1480-1490-es években Milánóban alkotta első műveit az érett reneszánsz legnagyobb építészévé vált Donato Bramante (1444 körül - 1514) is.
BG |
|