VIII.

Az olasz egyetemek.

Az olasz egyetemek nagyon különböző szinvonalúak voltak, s a kiváló egyetemek mellett voltak egészen gyöngék, rosszul felszerelt helyiséggel, gyöngén fizetett tanárokkal, egészen kis városokban. A főcél a pályákra való előkészítés volt, s diplomaszerzés. De túl sok egyeteme is van Olaszországnak, amit a történelmi fejlődés magyaráz. Olaszország kis államokból, sőt önálló városokból alakult, s ezek mindegyike egyetemet akart fönntartani. Mussolini véget akart vetni ennek az állapotnak, s újjá szervezte az egyetemeket.

Az olasz egyetemi reform alapvonalait Gentile, az olasz közoktatásügyi reform szerzője fejtette ki. A mai állapotokat Huszti József ismertette. [54] Gentile az egyetemet a tudománynak akarja szentelni, s nem akarja, hogy egyszerűen orvosokat, ügyvédeket, tanárokat képző intézmény legyen. Előtte a német egyetem lebeg eszmény gyanánt. A fönnálló 20-30 egyetem közül egyet sem törölnek el. Azonban az állam 10 teljes egyetemet fog a jövőben fenntartani. Ezek az A) típusba tartoznak. A második csoportba tartozókat az állam nem tartja fenn, legföljebb támogatja. Ez a B) típus. Végül a harmadik csoportba tartozók (típus C) bizonyos feltételek mellett megkaphatják a nyilvánossági jogot, de államsegélyben nem részesülnek. Ide tartoznak Camrius Ferrara, Urbino és az új milanói Università del Sacro Cuore.

A reformnak azonban van egy pontja, melyet erősen kifogásolnak. Ez pedig az, hogy az autonómiát némely pontban erősen megnyirbálta. Igy a rector, dékánok nem választás útján, hanem kinevezés útján nyerik tisztüket. A tanár jogai nagyon korlátozottak, de ezzel szemben kiterjesztették az autonómiát a tanulmányi ügyekben.[55]

Bár egyes intézkedések kihívták a bírálatot, a közvélemény helyesli a reform szellemi részét.

Igy Vittorio Macchiaro ezt írja: "Az egyetemet nem szabad tanárok és ügyvédek iskolájának tekinteni, hanem a nemzeti élet elemének."[56]




Hátra Kezdőlap Előre