WESZELY ÖDÖN RÖVID ÉLETRAJZA

(Az életrajzi vázlat Komlósi Sándor írása alapján készült. In: Baranyai Művelődés, 1986/2-3. 4-14. o.)

Weszely Ödön 1867. augusztus 23-án született Budapesten. Eleinte nem volt jó tanuló, nehéz családi körülmények között élt. 1886-ban főreáliskolai érettségi vizsgát tett, később ezt kiegészítette görög és latin érettségivel. A pesti egyetemen 11 félévig hallgatott különböző tárgyakat, pl.: magyart (ez volt a fő szakja), filozófiát és pedagógiát. 1889-ben szerezte meg a polgári tanári oklevelet a nyelvi szakcsoportból. 1892-ben Jénában volt tanulmányúton. Ezt követően továbbra is a fővárosban tanított, 1894-ben tett bölcsészdoktori szigorlatot magyar irodalomból, mint fő-, és német filológiából és esztétikából, mint melléktárgyakból.

1899 és 1909 között tanított, utána Budapest közoktatási ügyosztályának munkatársává nevezték ki, őt bízták meg a főváros iskoláinak pedagógiai felügyeletével.

Weszely folyamatosan publikált, számos folyóiratban fellelhetőek írásai. Tankönyvíróként is nagyon sikeres volt. Pedagógiai tárgyú cikke is számos jelent meg, pl.: a Magyar Tanítóképző, a Polgári Iskolai Közlöny, a Magyar Tanügy, a Nemzeti Iskola, a Népművelés és más kiadványokban. Tagja volt az Országos Közoktatási Tanácsnak, és szerkesztője a Magyar Paedagógia című lapnak.

1909-ben megjelent könyve, "A modern pedagógia útjain" c. mű ma is tanulságos olvasmány.

1910-ben a pesti egyetem magántanárává nevezték ki. Az ő javaslatai és tervei alapján nyitották meg 1912-ben azt a Fővárosi Pedagógiai Szemináriumot, amely Európában az első olyan pedagógiai intézet volt, melyet a pedagógusok rendszeres, szervezett, állandó továbbképzése céljából hoztak létre. Az intézet főigazgatója Weszely volt. A gyakorlati pedagógiában elért sikerei után Weszely tudományos elismerésre is vágyott. 1918-ban (hosszas intrikák és áskálódások után) nevezték ki a pozsonyi Erzsébet Tudományegyetem Bölcsészkarának pedagógiai tanszékére. 1923-tól az egyetem - a közismert történeti események miatt - Pécsre került, Weszely volt a bölcsészet, nyelv- és történettudományi kar első dékánja. Tanévnyitó beszédében kifejtette, hogy az igazi egyetemi tanulmány az ifjúság öntevékenysége, amikor a hallgató aktívan részt vesz a kutatómunkában; a laboratóriumban, a szemináriumban, a tudományos foglalkozásban együtt dolgozik tanárával, társaival.

Weszely részt vett az 1924-es középiskolai törvénycikk előkészítésében. Nagy László után újjászervezte a Magyar Gyermektanulmányi és Gyakorlati Lélektani Társaságot, annak elnöke lett.

1923-ban jelent meg Bevezetés a neveléstudományba című műve.

1934-ben meghívták a budapesti Pázmány Egyetem pedagógia tanszékére. 1935-ben megkapta ugyan kinevezését, betegsége miatt azonban csak első előadását tudta megtartani.

1935. március 6-án halt meg.




Hátra Kezdőlap Előre