Apró Antal 1913. február 8-án született Szegeden. Árvaházban nevelkedett. Az elemi iskola elvégzése után Makón, majd Budapesten szobafestőként dolgozott. 1930-tól tagja a Magyar Építőmunkások Szövetségének, 1931-től az illegális kommunista pártnak. 1935-ben egyik szervezője volt az építőmunkások sztrájkjának. 1938-ban beválasztották a MÉMOSZ országos vezetőségébe. Illegális tevékenysége miatt többször letartóztatták és internálták. 1944 szeptemberében a Békepárt Központi Bizottságának tagja lett. 1945. január 22-től az MKP Központi Vezetősége Szakszervezeti Osztályának a vezetője, februártól a KV Tömegszervezetek és Tömegmunka Osztályának irányítója lett, majd az 1945. április 13-án létrehozott KV Szakszervezeti Bizottsága élére került. 1946 májusától az MKP Politikai Bizottsága pót-, majd rendes tagja, októbertől részt vett az MKP Szervező-bizottságának munkájában. 1948-ban tagja az MKP-SZDP közös szervező-bizottságának. 1945-től országgyűlési képviselő. 1948 és 1951 között kimaradt a legfelső pártvezetésből és a Szakszervezeti Tanács főtitkára lett. Rákosi és Gerő bírálta "szindikalizmusa" miatt. 1952 elején építőanyag-ipari miniszter lett, de 1953 júliusában leváltották. Novemberben visszakerült az MDP PB-be, és a Minisztertanács elnökhelyettese lett. 1954 végétől a koncepciós perek áldozatainak rehabilitálásával foglalkozó bizottságot vezette. 1956. június 16-án a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnökévé választották. 1956. október 6-án beszédet mondott Rajk László temetésén. Október 23-án éjszaka az MDP KV Katonai Bizottságának tagjává választották. Október 27-től a Nagy Imre-kormány építésügyi minisztere. 28-án bekerült a párt irányítására létrehozott hattagú MDP Elnökségbe. November 2-án szovjet segítséggel Marosán György, Kiss Károly és Nógrádi Sándor társaságában Budapestről Tökölre ment, majd november 4. után tagja lett a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánynak iparügyi miniszterként. 1956. november közepétől az MSZMP Ideiglenes Intézőbizottságának tagja, később kinevezték a Gazdasági Bizottság vezetőjévé. 1957. május 9-én a Minisztertanács elnökhelyettesévé nevezték ki. 1961-ben a kormány Nemzetközi Kapcsolatok Bizottságának élére helyezték. 1971. május 12-én felmentették addigi tisztségeiből, és az Országgyűlés elnökévé választották - ezt a pozíciót 1984 decemberéig töltötte be. Elnöke volt a Magyar-Szovjet Baráti Társaságnak. 1980-ban kimaradt az MSZMP Politikai Bizottságából, majd az 1988. májusi pártértekezleten a Központi Bizottságból is. 1989. május 8-án lemondott képviselői mandátumáról, és visszavonult a politikától. 1994-ben halt meg.