Bata István 1910-ben született Turán. 1935 és 1938 között kalauzként dolgozott Budapesten, 1930-ban belépett a szociáldemokrata pártba, 1939-től a szakszervezet központi vezetőségének tagja. Szakszervezeti aktivista munkája során 1942-ben letartóztatták és rendőri felügyelet alá helyezték. 1945-ben a Közalkalmazottak Szakszervezete központi vezetőségi tagja. 1948-49-ben a BESZKÁRT párttitkára. 1949-ben mint munkáskádert ezredesi rangban felvették a Magyar Néphadsereg hivatásos tisztjeinek sorába, majd a moszkvai katonai akadémiára vezényelték. Az iskola elvégzése után vezérőrnagyi rangban az Országos Légvédelem parancsnoka. 1950. október 7-én kinevezték vezérkari főnökké és altábornaggyá léptették elő. 1951 és 1953 között az MDP KV póttagja. 1953. július 4-én honvédelmi miniszter lett. A KV júniusi ülésén kooptálták a KV-ba és a PB póttagja lett. 1955. május 14-én tagja volt a Varsói Szerződést aláíró magyar delegációnak. Október 24-én három katonai körzetre osztotta Budapestet és parancsot adott a forradalom leverésére. 26-án minden tisztségéből felmentették, majd 29-én a Szovjetunióba menekítették. November 2-án tárgyalt a Moszkvába érkezett Kádár Jánossal, jelen volt az SZKP KB Elnöksége kibővített ülésén. 1956. november 16-án mint sztálinistát kizárták az MSZMP-ből. Az MSZMP IIB 1957. február 19-i döntése értelmében egy évig nem térhetett haza. 1958 szeptemberében tért vissza Magyarországra. 1959. február 13-án megfosztották rendfokozatától, és visszakerült korábbi munkahelyére. Remízigazgató, majd a BKV Baleset-elhárítási Osztályának vezetőjeként dolgozott. 1982-ben halt meg Budapesten.