Méray Tibor 1924-ben született. A Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-latin szakán végzett. 1946-tól a Szabad Nép munkatársa, kulturális rovatvezetője, koreai, majd berlini tudósítója. 1947-1948-ban a Csillag felelős szerkesztője. 1953-1954-ben az Írószövetség párttitkára. 1953-ban Kossuth-díjat kapott. 1954-1955-ben a Szabad Nép szerkesztőbizottságának tagja. Csatlakozott a Nagy Imre körül kialakult pártellenzékhez. 1954 októberében a Szabad Nép, majd 1955-1956-ban az Írószövetség párttaggyűlésein, illetve 1956. június 27-én a Petőfi Kör sajtóvitáján tett felszólalásaiban támogatta a Nagy Imre-politikát. 1955-ben állásából elbocsátották. 1956-ban a Béke és Szabadság munkatársa. 1956. október 26-án cikke jelent meg a Népszavában, amelyben kiállt Nagy Imre mellett. 1957-ben a megtorlás elől Jugoszlávián keresztül Párizsba emigrált. 1959-1963 között a brüsszeli Szemle munkatársa, 1962-től a párizsi Irodalmi Újság szerkesztője, 1971-től főszerkesztője. Kezdetben Asbóth Elemér álnéven publikált. Az emigrációban sokat tett a forradalom örökségének ápolásáért. A PEN Exil párizsi csoport alelnöke, a pontoise-i Pissaro Múzeum alapítója.