Rácz Sándor 1933-ban született Hódmezővásárhelyen szegényparaszti családban. Apja zsellérként dolgozott. 1946 augusztusától Budapesten volt előbb asztalos-, majd kádárinas. 1948-tól a Standard Elektromossági Vállalatnál - később Beloiannisz Híradástechnikai Gyár - helyezkedett el szerszámkészítő-inasként. 1950-re tanulta ki a szakmát és szerszámkészítőként dolgozott a gyárban. 1956. október 29-én összekötőként bekerült a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár választott munkástanácsába. November 14-én beválasztották a Nagy-budapesti Központi Munkástanács vezetőségébe és a Parlamentbe küldött bizottságba, másnap a KMT elnöke lett. November 21-én és december 6-án újraválasztották. Többször tárgyalt - sikertelenül - a Kádár-kormánnyal. December 11-én tárgyalni hívták a Parlamentbe, ahol megérkezése után letartóztatták. 1958. március 17-én a Legfelsőbb Bíróság a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésének vádjával életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte, benyújtott fellebbezését visszavonta. 1963-ban amnesztiával szabadult. A Híradástechnikai Ipari Szövetkezetnél dolgozott szerszámkészítőként. 1987-ben nyugdíjazták. 1988-ban a Történelmi Igazságtétel Bizottság alapító tagja. A FIDESZ megalakulásakor tiszteletbeli tagjává választotta. Független jelöltként indult az 1990-es választásokon, de nem jutott be a Parlamentbe. Az 1990. május 5-én újjáalakuló Központi Munkástanács elnökévé választotta. 1993 májusában megválasztották az ’56-os Szövetség elnökévé.