Steiner Lajos 1930-ban született Budapesten. Apja korai halála után nagybátyja fogadta örökbe. Az elemi iskola után négy polgárit végzett, majd dolgozni kezdett: először nevelőapja mellett volt fuvaros, majd alkalmi munkákat végzett. 1948-ban lopás vádjával előbb nyolc hónap, majd a következő évben másfél év börtönbüntetésre ítélték. Utóbbi letöltése után behívták katonának, ahol önkényes eltávozásért tíz hónap börtönre ítélték. Miután leszerelt, megnősült, felesége a Párisi Cukrászdában dolgozott, két gyerekük született. A FŐSZEFU-nál helyezkedett el, itt dolgozott letartóztatásáig. 1956. október 28-án csatlakozott a VII. kerületi nemzetőrséghez, amelynek hamarosan a parancsnoka lett. Őrszolgálatot adtak, járőröztek a közrend fenntartása érdekében; letartóztattak és a Markó utcai börtönbe kísértek egyes ÁVH-s tiszteket. November 1-jén megakadályozta az ÁVH VII. kerületi épületének feldúlását, és hogy a majdani felelősségre vonáshoz szükséges dokumentáció sértetlen maradjon, egyes iratokat lefoglalt és magával vitt az épületből. Október 30-án részt vett a Köztársaság téri pártház ostromában. Jelen volt a fegyveres csoportok parancsnokainak november 3-i gyűlésén, ahol a VII. kerület egyik körzetének ellenőrzésével bízták meg. November 4-én felvették a harcot a támadó szovjet csapatokkal, 9-éig tartottak ki, ekkor, hogy csatlakozzanak Király Béla egységéhez, Budára, majd onnan Nagykovácsiba mentek, ahol már senkit sem találtak. A csoport nagy része ekkor Ausztriába menekült. Steiner visszajött öccsével a fővárosba, majd családjával vidékre költözött. Miután a Népszabadság egyik cikke őt nevezte a VII. kerületi fegyveresek vezérének, mégis elhagyta az országot és az NSZK-ba menekült. 1957-ben felvette a kapcsolatot Király Bélával, akinek ajánlására rövid időre tagja lett a Magyar Szabadságharcos Szövetségnek. 1957 nyarán a bécsi magyar követség segítségével, az amnesztiában bízva, legálisan jött vissza az országba. 1957. június 25-én tartóztatták le. Elsőfokon a Fővárosi Bíróság népbírósági tanácsa szervezkedés kezdeményezése, vezetése és egyéb vádak alapján halálra ítélte 1958. április 9-én. Ítéletét a másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa jogerőre emelte. 1958. augusztus 5-én kivégezték.