Kolozsvári Tamás, Kolozsvári Márton és György
Kolozsvári Tamás
A garamszentbenedeki apátság Kálvária-oltárának 1907-ben elpusztult szereplő felirata szerint Péter fia Szentbenedeki Miklós, győri lektor-kanonok, a királyi kápolna kántora készítette Kolozsvári Tamás festővel 1427-ben. Kolozsvári Tamásról ez az egyetlen ismert adatunk, és ez az egyetlen fennmaradt műve is. Ennek tanúsága szerint korának kiemelkedő művésze volt. A garamszentbenedeki oltár stílusát az 1400 körüli cseh festészet hatása határozta meg, amely francia és olasz eredetű stíluselemeket is közvetített. Az 1427-ben már kissé régiesnek tűnő lágy stílusa arra vall, hogy a festő kései műve lehetett.
BG
Márton és György, kolozsvári szobrászok
Miklós kolozsvári festő fiai, Márton és György szobrászok három művéről maradtak fenn adataink. A legkorábbi Szent István, Szent Imre és Szent László nagyváradi álló bronzszobra. A Szent László pajzsán szereplő, 1609-ben lejegyzett felirat szerint Lajos király uralkodása idején Demeter váradi püspök készíttette őket a két szobrásszal. Az évszámot tévesen 1340-nek másolták le. Mivel Demeter 1345-1372 között volt püspök, a szobrok valamikor ebben az időszakban készülhettek, és a törökök pusztították el őket 1660 után. Az egyetlen ma is meglévő művük Szent György szintén bronzból öntött lovas szobra, amely a ma már elveszett pajzsán hordozta a művészek szignóját és a szobor készítésének 1373-as évszámát. Sajnos a megrendelőt nem tüntették fel, így nem tudhatjuk, hol készült és hogyan került Prágába, ahol legkorábban 1541-ben említették. Harmadik művük Szent Lászlónak a nagyváradi székesegyház előtt felállított bronzból öntött lovas szobra. Ennek felirata a ló lábához helyezett pajzson volt. Eszerint 1390-ben, Zsigmond és Mária uralkodásának idején János váradi püspök készíttette Kolozsvári Mártonnal és Györggyel. A szabadon álló monumentális bronzszobor már a reneszánsz lovas szobrok előképének tekinthető. A két szobrász főként itáliai tanultságú lehetett. Szobraik előképének az orvietói székesegyház bronzszobrai, elsősorban Szent Mihály figurája tekinthető.
BG |
|