14. századi osztrák építészet
Két alapvető irányzat határozta meg a 14. század elejének osztrák építészetét: az egyik a koldulórendi templomok igen puritán részletformákkal és szerkezetekkel jellemezhető típusai (pl. Krems, dominikánus kolostor, szentély), a másik egy gazdagon tagolt kései klasszikus gótikus architektúra (pl. Imbach, Szent Katalin kápolna). A csarnokterek igen elterjedtek voltak. A heiligenkreuzi apátság 1300 körül felépített egyenes záradékú csarnokszentélye típust teremtett. A bécsi Stephanskirchének a 14. század második negyedében felépített, háromhajós álbazilikális szentélye még több követőre talált. Zwettl ciszterci temploma is csarnokrendszerben, poligonális záródású szentélykörüljárós, kápolnakoszorús szentéllyel épült meg a század közepén. Elterjedt típus volt a kéthajós csarnoktér (Bécs Augustinerkirche, Georgskapelle). Ennek különleges változata, ahol a szentélyben a tér háromhajóssá alakul (Enns, Wallseerkapelle). Ebből a formából alakult ki az álkörüljárós csarnoktér (St. Lambrecht). A 14. század második felében indult meg a bécsi Stephanskirche hosszházának építése. Ezen és a századvég legismertebb építészegyéniségének, Michael hercegi építőmesternek a művein (pl. Klosterneuburg, Freisingerkapelle) már érvényesült a prágai Parler-műhely hatása.
BG |
|