Alsáni Bálint, Bertalan, Himfi Benedek, Kétyi János
Alsáni Bálint
Délvidéki bárói család tagja, aki egyházi pályára lépett. 1373-ban Lajos király alkancellárja, 1374-tól 1408-ig pécsi püspök, akit püspöksége tizedik esztendejében VI. Orbán pápa bíborossá emelt. Egy ideig a pécsi egyetem kancellárja volt. Az uralkodó diplomatái közé tartozott, többek között a Velencével zajló torinói béketárgyalások résztvevője 1381-ben, aki az uralkodó kívánságának megfelelően Magyarországra szállíttatta Velencéből thébai Remete Szent Pál ereklyéit, korábban a műveletről beszámoló Historia de translatione című mű szerzőjeként is gyanúba fogták. Sírköve a pécsi székesegyházban van.
SZK
Bertalan, vasvári jegyző
Azon világi írástudók egyik első képviselője, akik világi létükre megszerzett tudásukból hivatásszerűen igyekeztek megélni. Apja a IV. László által kiváltságolt Vasvár bírája volt. Bertalan magisteri (= mester) címmel 1306-tól a Kőszegiek famíliájában tűnt fel, a Kőszegi család hivatalviselőinek, Iván nádornak és Miklós tárnokmesternek a jegyzőjeként. A nagyhatalmú bárókat három nemzedéken át szolgálta, urainak jelentős összegű pénzt is kölcsönzött, s ezért tőlük végül birtokadományt nyert. Ezután a vasvári káptalanban, ahol hiányzott az olvasókanonoki stallum, vállalt jegyzői hivatalt. 1314 után nem tudunk működéséről, annyi azonban bizonyos, hogy nagyobbik fiát, Jánost (feltehetőleg külföldön) iskoláztatta (1330). Birtokait a vasvári káptalanra hagyta, hogy az gondoskodjék fiairól. János és Bertalan fia idővel a káptalan kanonokja, János 1348-ban dékán, majd 1350-től fogva őrkanonok lett, akinek neve mellett vélhetőleg képzettségére utal a magister cím.
SZK
Himfi Benedek bán
14. századi főúr, Döbröntei Him fia Pálnak a fia, aki 1343-tól szerepel az írott forrásokban, s Lajos király kedves embereként 1380-ban halt meg. Gazdag életpályájának jelentős részét királya hadjárataiban harctereken (1376-ban a Velence elleni sereget vezette) és diplomáciai megbízatásokban (pl. az avignoni pápai udvarban) töltötte. A források 1347-től udvari vitézként, udvari lovagként emlegetik, ekkortól a stratégiailag fontos megyék ispáni tisztét töltötte be (1352-től somlói várnagy, 1357-től komáromi, 1358-tól pilisi, 1360-1362 szatmári, máramarosi, ugocsai, 1365-1366 krassói és kevei, 1369-1370 vasi, soproni, 1371-1375 temesi, csanádi, 1379-1380 pozsonyi, bakonyi, győri, fejéri és komáromi ispán). Avignoni követsége idején a maga és családja számára búcsút és különböző pápai engedélyeket eszközölt ki, kápolnát alapított, ferences és domonkos rendi káptalani gyűlés költségeit fedezte, gyóntatója ferences (Budai János sebesi gvárdián) volt. Családjával, ismerőseivel és jobbágyaival latinul levelezett, tehát kétségkívül írástudó báró volt. Életének regénybe illő motívuma, hogy 1375-ben Margit leányát a törökök elrabolták, s Kréta szigetén rabszolgának adták el, s ezután apja 1376-ban szentföldi zarándoklat címén a keresésére indult. Himfi Margit végül csak apja halála után, 1405 körül került vissza Magyarországra.
SZK
Kétyi János
Egy minorita krónikaíró írásba foglalta I. Lajos király uralkodásának 1345-1355 közötti éveit. Munkájának töredéke bekerült a Budai, a Dubnici és Thuróczy János krónikájába, az egész mű azonban önálló formában elveszett. Az íróról megállapította a kutatás, hogy bizonnyal a ferences rend tagja volt, aki szerzetének történetírói hagyományait folytatta munkájában. A kutatók egy része a Névtelen Minorita néven is számon tartott szerzőt Kétyi (más néven Egri) Jánossal azonosítja, aki az egri kolostori iskolát vezette, Lajos király anyjának a káplánja, a király és anyakirályné gyóntatója volt. 1358-ban az avignoni udvarban mint Erzsébet királyné követe XXII. János pápa figyelmét is magára vonta. 1363-ig a magyar rendtartomány főnöke, ekkor azonban vagyoni vétség miatt a rendi káptalanon megfosztották tisztétől, s talán beregszászi plébános lett élete végére. A kutatók másik része Lackfi Dénessel tartja azonosnak, aki Lajos király nevelője és diplomatája, előbb zágrábi püspök, végül kalocsai érsek.
SZK |
|