major, nyomásos gazdálkodás, szabályozott talajváltás
major
A földesúr saját kezelésében levő birtoka, melyet nem a jobbágytelek keretein belül műveltek meg. Latin neve allodium, a major szó a németből származik. A 14. századtól elsősorban a puszta földeken műveltettek meg majorokat, részben robottal, részben béresekkel, gyakran csak állattartásra használták. A majorok a középkorban a falu összes telkéhez képest elenyésző területet foglaltak el. Komolyabb gazdasági szerepet csak az állattartásban játszottak.
TI
nyomásos gazdálkodás
Földművelési rendszer, mely a megművelt és pihentetett földterület szabályos, évi váltásán alapul. A nyomás szó arra utal, hogy a legelő állat megtapossa, azaz nyomja a gyomot és megtrágyázza a földet. Együtt jár vele a nyomáskényszer, ami a falu összes lakójának megszabja a földhasználat módját. A Dunántúlon háromnyomásos formája terjedt el: a föld egyik részébe őszi, a másikba tavaszi vetés jutott, a harmadik ugaron maradt.
TI
szabályozott talajváltó rendszer
A szabályozatlan vagy vad talajváltó rendszert Magyarországon a 13-14. században felváltó földművelési rendszer. A parlag és a szántóföldi termelésre kijelölt határrészen bizonyos időközönkénti szabályos váltakozással folyt a termelés. A váltás időtartama 2-3 és 6-8 év közt váltakozott. A Dunántúlon a 14-15. századig, az Alföldön a 18. századig alkalmazták.
TI |
|