Huszita Biblia, huszita helyesírás

Eretnekek
Müncheni kódex 1
Huszita Biblia

Legkorábbi bibliafordításunk a Huszita Biblia néven számon tartott fordítás, melynek részleteit a Müncheni-, a Bécsi- és az Apor-kódex őrizte meg másolatban. A három kódex közül a Müncheni-kódex a legkorábbi. A négy evangélium fordítását tartalmazó kézirat záradékából pontosan megtudjuk, hogy ki, hol és mikor készítette: "E könyv megvégeztetett Németi Györgynek, Hensel Emre fiának keze miatt Moldvában, Tatros városában, Úr születésének ezernégyszázhatvanhatod esztendejében." Az 1450 körül másolt Bécsi-kódexben az Ószövetség több kisebb könyve mellett (Ruth, Judit, Eszter, Makabeusok, Báruk, Dániel) a 12 kisebb próféta könyvei olvashatók. Az Apor-kódexet a 15. század végén másolták, legfontosabb része a 150 zsoltár fordítása.

E fordítás huszita eredetének kezdettől voltak szószólói, de cáfolói is. A Szalkai Balázs-féle ferences krónika szerint 1438-39-ben két szerémségi huszita klerikus, Tamás és Bálint, Moldvába menekültek, s ott magyar nyelvre fordították az Ó- és Újtestamentumot. - Mivel Moldvához köthető egy bibliafordítás meg egy létező másolat, mi sem volt magától értetődőbb, mint a kettő összekapcsolása. Három további adalék erősítette a huszita koncepciót. 1./ A prágai egyetem anyakönyvében szerepel egy Thomas Quinqueecclesiensis (1399) és egy Valentinus de Ujlak (1411) nevű baccalaureus, akiket utóbb Pécsi Tamás és Újlaki Bálint néven azonosítottak a bibliafordítókkal. 2./ A ferences krónika eretnekségnek tartja a Spiritus sanctus szent szelletként való fordítását, ami valóban így szerepel a három kódexben. 3./ Végül Husz János önálló, mellékjeles helyesírási rendszert alakított ki a latin abc-ben nem szereplő cseh hangok visszaadására. Kódexeink közül elsőként a Müncheni-kódex másolója használ, ha Huszéval nem is azonos, de mindenképpen azonos koncepción alapuló rendszert. A Müncheni-kódex huszita eredetének tudatában nevezi el ezt a helyesírást Kniezsa István huszita helyesírásnak, annak ellenére, hogy ferences kódexeink általában ugyancsak mellékjeles helyesírásúak. A mellékjeles helyesírás nem Husz találmánya, ezért nem kizárólag huszita-közvetítéssel honosodhatott meg nálunk. Az teljesen elképzelhetetlen, hogy egy Moldvában készült eretnek bibliafordítást elkoboztak a ferencesek, és aztán ennek a helyesírását átveszik, s magát a fordítást országszerte terjesztik. A fordítások liturgikus könyvekből készültek. A 15. század második felében másolt Apor-kódex sorsa kísérhető legtovább nyomon, a 16. században premontrei apácák birtokában volt, akik a kódexet kiegészítették. A zsoltároskönyvet minden szerzetes hetente végigmondta, akkor is, ha nem tudott latinul. A magyar fordítás elsősorban a zsolozsmán kívüli áhítatot szolgálta. Eretnek fordításnak a másolók-használók mindenesetre nem érezték kedves, sokat forgatott könyvüket.

ME


huszita helyesírás

A huszita helyesírás a 15. században alakult ki. A Huszita Biblia magyar fordítói a magyar nyelvre is alkalmazták. Ebben a helyesírás-típusban minden hangot külön betű jelölt, a latinban hiányzó betűket pedig mellékjeles betűkkel pótolták (pl. a rövid és hosszú nyílt e hangot e-vel, a zárt rövid ( hangot e-vel és e-vel, az ö-t o-val, az ü-t v, u-val, a ny hangot n betűvel. A ly hang jele l', a ty hangé t, a gy hangé g). A mássalhangzók hosszúságát nem jelölték. A huszita helyesírás mellett tovább élt a kancelláriai helyesírás is. Egyes emlékekben a két helyesírás keverékét is alkalmazták. Irodalom: Bárczi Géza - Benkő Loránd - Berrár Jolán: A magyar nyelv története. Tankönyvkiadó, Budapest, 1967, 65-66.

SHA