királyi udvar, királyi kápolna

Aggastyán
Esztergom - Várhegy
Székesfehérvári bazilika
Aachen - Münster
II. Béla adománylevele
Esztergomi várkápolna 1
királyi udvar

Az uralkodó környezetét alkotó személyek összességének megnevezésére alkalmas fogalom. Az udvarban foglalkoztatott szolgaszemélyzet gondoskodott a király és családja napi szükségleteinek ellátásáról az udvar tisztségviselőinek irányítása és felügyelete mellett. A főbb egyházi és világi méltóságok ugyanakkor rendszerint a király mellett tartózkodtak, ezért az udvar adott otthont az államkormányzat legfelső szintjének, itt ülésezett a királyi tanács. Az udvar volt ezen kívül a király nevében folyó ítélkezés és az elitkultúra központja is. A királyi udvar ott működött, ahol a király éppen tartózkodott. Az Árpád-kori Magyarországnak, hasonlóan a korszak többi európai államához, nem volt modern értelemben vett fővárosa: Esztergom vagy Székesfehérvár sem tekinthető annak.

ZSA


királyi kápolna

Eredetileg a királyi ereklyekincset (a Merovingok idején Szent Márton köpenyét, cappáját) őrző intézmény neve, mely átment a királyi birtokok központjaiban létesült, az uralkodó udvarának lelkigondozását ellátó oratoriumokra illetve az udvari papságra mint testületre is. A királyi kápolnára Európa-szerte kormányzati feladatok is hárultak: az udvari papok látták el a diplomácia illetve a királyi oklevelek kiállításának feladatát. Magyarországon a 11. század végétől ismeretesek olyan személyek, akiket a királyi oklevelek az uralkodó káplánjainak nevez. A 12. századtól az udvari papok testületének élén a kápolnaispán állt, aki világi címe ellenére egyházi személy volt, s a felügyelete alá tartoztak a királyi birtokok kápolnavivő népei. A 12. században a kápolnaispán őrizte a király pecsétjét, s a kápolna tagjai írták illetve fogalmazták az uralkodó pecsétjével ellátott okleveleket, végül III. Béla idején a kápolnából vált ki a királyi kancellária mint önálló intézmény. Az Árpád-kor végétől fogva a kápolnaispán hiteleshelyi oklevéladást is folytatott. A királyi kápolna legfontosabb feladata azonban mindvégig az uralkodó körüli liturgikus teendők ellátása maradt.

SZK