PEDAGÓGIAI MŰHELY - Beszélgetések (Szerkesztette: Boreczky Ágnes)
HEGEDŰS JOLÁN

CSALÁDI KONFLIKTUSOK MEGJELENÉSE
AZ ÓVODÁSOK VISELKEDÉSÉBEN, RAJZAIBAN


Témám kiindulópontjául a 80-as évektől tapasztalható társadalmi változások szolgáltak. Megsokasodtak a családon belüli problémák, melyek az óvodánkba járó problematikus, nehezen kezelhető gyermekek számának emelkedésében, megváltozott viselkedésében tükröződtek. Ezek a belső problémák a 3-7 éves korosztálynál még nem verbalizálódnak, hanem mindennapi viselkedésükben, szerepjátékukban és rajzaikban követhetők nyomon. A gazdag szakirodalmi háttér ismeretében és szakmai tapasztalatom alapján az volt a feltevésem, hogy a gyerekek viselkedésváltozásának okai a családon belüli konfliktusokban keresendők, melyek elsősorban társadalmi eredetűek, megjelennek a szülők személyiségében, ezen keresztül pedig a gyerekek viselkedésében. Az óvodában mindezek a gyerekek szerepjátékaiban mutatkoznak meg, rajzaikban tárulnak az óvónő elé.

Arra kerestem a választ, hogy valóban a házastársi konfliktusok okozzák-e az óvodában a gyerekek viselkedésváltozásait. Ezek a szülők személyiségéből fakadóak-e vagy társadalmi eredetűek? Érvényesül-e mindkét hatás és milyen módon? Megjelenítik-e ezeket rajzaikban, szerepjátékaikban? Tudja-e az óvoda kompenzálni e családi történéseket?

A vizsgálat során a kérdőíves módszer, a szerepjátékok és a gyerekek viselkedésének a megfigyelése, a gyermekrajzok dokumentumelemzése bizonyult hatékonynak a kutatási módszerek közül. Mielőtt rátérnék a kérdőív eredményeire, bemutatom az óvodát, az óvodába járó gyerekek lakóhelyeit, társadalmi hátterüket, rétegződésüket és családjaikat.

Az óvoda egy osztatlan csoporttal működik, jól felszerelt, alapítvány segíti a tevékenységét, saját programot dolgozott ki, melynek lényege: megismerni, cselekedtetni, fejleszteni kommunikációval és barkácsolással. Az óvoda aprófalvas baranyai településen található, ahova a két szomszédos faluból érkeznek naponta a gyerekek a falubusszal. A települést az alacsony iskolázottság jellemzi, a munkanélküliek aránya 70%. Két intézménye az óvoda és az iskola. A közlekedés viszonylag jó.

Kistamásiból érkezik az óvodába a gyerekek egyik csoportja. Ott 80%-ban beás lakosság él (150 fő). A munkanélküliség 90%-os, infrastruktúra nincs. A beások beszélik a nyelvet, de a gyerekek nem használják az óvodában. Pettend a másik beiskolázási körzet, ahol 80%-ban lováriak (kolompár) élnek. Itt sincs infrastruktúra, 80%-os a munkanélküliek aránya. Rossz a közlekedés. A nyelvet beszélik, de a gyerekek ezt nem használják. Elterjedt közöttük a pünkösdista vallás.

Az óvodás gyerekek életkora 3 és 7 év közötti. Az osztatlan csoport 40%-a cigány származású, 10%-uk vegyes házasságból származik. A csoport létszáma átlagosan 26-30 fő. A neveltségi szintek eltérőek, a gyerekek nyelvi-kommunikációs szintje alacsony. Nem épültek be olyan szocializációs minták, értékek, amelyek szükségesek lennének a társadalmi beilleszkedéshez. A cigány gyerekek eltérő kultúrával érkeznek, eltérő nyelvi kóddal és anyanyelvvel, az óvodában találkoznak először aktívan egy másik kultúrával, ezért a szocializációs folyamat náluk még nehezebb.

A családlátogatások során azt tapasztaltam, hogy az alacsony iskolázottság, a munkanélküliség, az alacsony társadalmi helyzet beindította azt az egyenlőtlenségi mechanizmust, amely a családok ellehetetlenüléséhez vezethet Kistamásiban, Pettenden viszont a családoknak még az eltérő kultúrával is meg kell küzdeniük.

Kérdőíves módszerrel tártam fel a családok szociokulturális hátterét, a konfliktusok forrásait. 20 család gyermeke jár az óvodába (sok a testvér). A kérdéseket 3 csoportba osztottam:

1. Szociodemográfiai adatok (iskolai végzettség, a gyermekek száma, munkahely, a lakások komfortfokozata). Az anyák életkora viszonylag alacsony, ami annak köszönhető, hogy a falusi lányok korán (a cigánylányok már 15-16 évesen) férjhez mennek. Az anyák többsége csupán 8 általánost végzett, és az apák között is kevés a szakképzett. A cigány gyerekek elvégzik már a 8 általánost, mert ez a jogosítvány előfeltétele. A tudás nem érték. A gyerekek nagy valószínűséggel ugyanabba a társadalmi rétegbe kerülnek vissza, mint a szülők. A társadalmi változások azt sugallják a szülőknek, hogy hiába tanul a gyerek, nem lesz munkája. Fel sem merül bennük, hogy a magasabb iskolai végzettség majdan jobb megélhetést biztosít a gyereknek. Ha a gyerekek tovább is tanulnak, akkor is főként szakmunkásképzőbe mennek, hogy az azonnali jutalom elve alapján gyorsan kikerüljenek az iskolából és pénzkeresővé váljanak. A gyereklétszámból következtethetünk a család státuskijelölő funkciójára is. A magas gyerekszám a csoport termékenységi és gazdasági stratégiájára utal. A termékenységi stratégiában megjelenik, hogy az egészség nem érték (a születéskor várható alacsony élettartamra történik meg a válaszadás), a gazdasági stratégia pedig arra épül, hogy a családi pótlékból és a hivatásos anyai státuszból meg lehet élni. 20 szülőből 7 apának és 5 anyának van munkahelye. Az alacsony iskolai végzettség miatt egyre kevesebb a munkalehetőség számukra. Vagy a második gazdaságban, vagy segély mellett a fekete gazdaságban dolgoznak, többnyire azonban otthon foglalják el magukat. A lakások 50%-a komfort nélküli. A falvak lassan elszegényednek, a családok lecsúsznak. A következő kérdéskör a családon belüli viselkedési minták tanulmányozása volt a szülők iskolai végzettségének tükrében.

A szabadidő eltöltésénél a televízió az egyedüli és a legolcsóbb szórakozási lehetőség. A jutalmazás, büntetés módja is a családok szubkultúrájából következik. A családon belül a házastársak kommunikációjának hiányából fakad a legtöbb konfliktus, mert nem mondják el egymásnak az érzéseiket. Ha nem egyértelműek a kommunikációs kódok, akkor párhuzamos kommunikáció folyik a szülők között. Azért nem beszélnek a problémáról, mert nem tudják kifejezni magukat, hiányzik a kidolgozott kód, amely ezt segíthetné, és az iskolázottság szintje is komoly akadály. A cigány családoknál gyakori a verekedés, de senki sem jelölte, mert nem illik erről beszélni. A nemi és családi szerepek elsajátítása is áthagyományozódik, másként nevelik a fiúkat és másként a lányokat. A többnyire zárt szereprendszerű családokban a korlátozott kóddal erősen meghatározottak a nemi szerepek. Ez a családok nevelési stílusában is kirajzolódik, az anya szerepe a nevelés, az apa testesíti meg a szigort, vagy amit tapasztalok, teljesen engedékeny, mivel a különböző szubkultúrából érkező gyerekek különböző módon sajátítják el a szerepeket.

A harmadik kérdéskör az óvoda és a család kapcsolatának a vizsgálata volt. Ebben az óvodában ez együttműködőnek mondható. A kérdőívek elemzésével a családban előforduló konfliktusok társadalmi hátterét tártam fel. Ennek alapján azt állítottam, hogy az iskolázottság, a munkahely, a lakáskörülmények, az eltérő szubkultúra és a belőle következő szocializációs minták mind konfliktusforrások lehetnek. Ezek a szülők viselkedésében is megjelennek. A gyermekrajzok elemzésekor mindezt figyelembe vettem.

A gyerekrajzok üzenete

A középső és nagycsoportos gyerekek rajzai voltak alkalmasak az elemzésre. 12 gyermek rajzát elemeztem, melyek témája a család és a karácsony volt. Kíváncsi voltam, hogy tükröződik-e a gyerekek rajzaiban a szülők között előforduló konfliktus. A gyerekek otthon csak részben tudják levezetni a feszültségeket, mert ez a szülők habitusától függően szeretet-megvonással, veréssel jár. Az óvoda viszont alkalmas közeg a gyerekek számára, hogy az indulataikat, feszültségeiket kiadják magukból. Beindulnak azok az énvédő mechanizmusok, amelyek szükségesek a gyermek személyiségének harmonikus fejlődéséhez. A rajzban ez a projekció. Az elemzés során rajzpedagógiai és pszichológiai szempontokat vettem figyelembe. A gyerekek rajzolás közben beszélgettek, ezt is lejegyeztem, és fotókat is készítettem, főként a metakommunikációs szituációkról. Formai elemeket figyelembe véve a kép betöltöttsége utal az érzelmi háttérre (pl. egyik kisgyerek zsúfolt családot rajzol, egy szobában heten laknak). Fontos kifejező eszköz a gyermek számára a vonal. Ha az alakokat vonalra rajzolja, biztonságban érzi magát, ha ez elmarad, bizonytalanságot tükröz. A foltok, színek is utalnak az érzelmi stabilitásra vagy problémára. Míg az erőteljes vonalak a dinamikára, addig a halványak a bizonytalanságra utalnak. Ugyanez figyelhető meg a színek esetében is. Az élénkpiros meleg vagy a fekete hideg színeknek a választása érzelmi hullámzásra utal. A szín lélektani indítékai a gyermek legszemélyesebb megnyilvánulásai. Ha gyakran használ a gyerek sötét színeket, erőteljes sötét vonalakat, akkor komoly érzelmi krízisre kell gondolnunk. Pl.: az egyik kisfiú egy fekete követ rajzolt az idilli karácsonyi kép közepére, a másik kislány az apja ruháját festette feketére.

A karakterek az adott fogalomkörre utalnak, amelyet a gyerekek a rajz közben el is mondanak. A kifejező szándék nagyon fontos: jelöl-e mozgást, konzisztens-e a valóság és az ábrázolás viszonya, a valóságot vagy a képzeletében kialakult fantáziát, a vágyait rajzolja-e le. A rajzok elemzésénél a családlátogatás és a kérdőív tapasztalatait és a gyermek viselkedését is figyelembe vettem, összekapcsoltam. Így körvonalazódott a konfliktus az egyes családoknál a gyerekek családrajzaiban.

A gyermekek személyiségének belső tartalma jól megfigyelhető minden rajzon. Pl.: Az egyik kislány nem rajzolta le testvérét, mert mint kiderült, a szülők elutasítják a nagyobb fiútestvért, így a kislány sem szereti. Az apa agresszív, sokszor megveri a fiút, mivel a születése körülményei problematikusak voltak, és ezért a fiút okolják. Egy másik rajzon a kislány sűrű, erőteljes vonalakkal rácsozta be újszülött kistestvérét, a testvérféltékenység nyilvánvaló. Dóri nem rajzolja meg apja arcát, mivel az apa 1 évig börtönben volt, ami komoly krízis a gyermek számára. Ricsi a szétment, majd újra összeköltözött családot úgy ábrázolja, hogy az idilli kép közepére fekete követ rajzol az apa brutalitását "kiírva" magából. Patrik a nagymamát nem rajzolja le, mivel a konfliktusok egyértelműen hozzá kapcsolódnak. Peti az apa hiányát fekete felhővel jelképezi, a hatalmaskodó nagyapa keselyűként uralkodik a családon.

A cigány gyerekeknél a rokonság is a család része, ezért mindenkit lerajzolnak. Szubkultúrájukhoz tartozik az élénk színek használata is. Ma már gyakoriak az ún. vegyes házasságok a környéken, így ezekben a családokban újabb konfliktusforrás a magyar és beás kultúra közötti különbség. Ez eltérő igényekben, habitusokban jelenik meg nemcsak a családokon belül, hanem azokon kívül is. A társadalmi konvenciók, sztereotípiák és előítéletek nem kedveznek kiváltképp falun a vegyes házasságok elfogadottságának, ami tükröződik a gyermekek rajzaiban is. Több gyereknél kiemelt szerepet kap a nemiség, az anyának keblet rajzolnak. A szülők alkoholfogyasztását mint fő problémát sötét színekkel jelzik. A családi konfliktusokban szerepet játszó betegséget is rajzban jelenítik meg a gyerekek: a diabeteszes testvérnek van csak szája a képen, ugyanis vele sokat kell foglalkozni. Az elkényeztetett gyermek önmagát rajzolja a legnagyobbra, a szülők sokkal kisebbek nála.

Ahol harmonikus a családi élet, ott is előfordulnak időnként konfliktusok, amelyeket a az óvodás gyermekek viselkedésváltozásában vagy szerepjátékaiban figyelhetünk meg.

A szerepjáték megfigyelésével igazoltam hipotézisemet, miszerint a konfliktusokat a gyerekek megjelenítik szerepjátékaikban, azon belül is a családjátékban. A játék a 3-7 éves gyermek alapvető tevékenysége, melynek sajátossága a feszültségoldás, örömszerzés. A gyermek vágyait, indulatait, tapasztalatait, élményeit játssza el sajátos formában. A gyerekeknek a család, a környezete, az óvoda közvetíti a szocializációs mintákat. Ha figyelemmel kísérjük a gyerekek szerepjátékait, akkor információkat tudunk gyűjteni a családban történő eseményekről, ugyanis a gyerekek kijátsszák magukból a feszültségeket. A családjátékokat figyelve (melyeket több hónapon keresztül jegyzőkönyveztem) szembesülünk azokkal a konfliktusokkal, amelyeket a gyermek otthonról hoz vagy amelyet szeretne megélni. A folyamatos megfigyelések során kirajzolódtak a testvérféltékenység, az új testvér születésével kapcsolatos problémák. Az elsajátított nemi szerepek, az apa- anya habitusa a gyermekek szerepjátékaiban tükröződött. Előkerültek az alkoholból, pénzhiányból, válásból, rekonstruált családból eredő konfliktusok. Meg lehetett figyelni az eltérő szubkultúrából érkező gyerekek eltérő konfliktuskezelési technikáit, amelyek szintén a szülők habitusát, a szocializációs mintákat tükrözte. A családjáték témáján kívül játék közben figyeltem a gyerekek metakommunikációs és verbális közléseit. Hihetetlenül "tudják" apjuk, anyjuk vagy a nagyszülők mozdulatait, beszédstílusát utánozni, és azonosulnak is velük a szerepjáték során. Újra átélik azokat az indulatokat, feszültségeket, amelyeknek hatása alatt vannak, és kijátsszák, mintegy kioltják azokat.

Az óvodának óriási szerepe van a konfliktusok hatásainak csökkentésében. Az óvoda szabályozó jelenléte biztosítja a pozitív szocializációs mintákat, oldja a negatív szerepeket. Meg kell mutatni, és lehetőség szerint szocializálni a gyerekeket a pozitív konfliktuskezelési technikákra, amellyel fel tudják dolgozni problémáikat. Ennek leghatékonyabb módszere a szerepjáték. A családok gondjait meg kell ismerni, hiszen az eltérő műveltségi, anyagi színvonal, az eltérő nyelvi kód eltérő szocializációs folyamatokat jelent a gyerekeknél is, csakúgy, mint szüleiknél. Differenciáltan kell segítenünk a szülőket is, elsősorban a gyerekeken keresztül kell hatást gyakorolnunk rájuk. Ha a szülők elfogadják az óvó nénit, a gyerekek is nagyobb bizalommal fordulnak hozzánk. Tapintatos, toleráns, elfogadó, egymást tisztelő magatartásra van szükség.

Több oldalról is alátámasztott feltevésem igazolódott, miszerint a házastársi konfliktusoknak okai elsősorban társadalmi eredetűek, amelyek kihatnak a házastársak személyiségére. A gyerekek az óvodában ezt rajzaikban, szerepjátékukban énvédő mechanizmusként jelenítik meg. A társadalmi változások következménye, hogy lazultak az emberi kapcsolatok, nehezen és egysíkúan oldják meg a családok a konfliktusokat szubkultúrájából adódóan. Így csak azokat a konfliktuskezelési technikákat képesek gyermekeik számára átadni, melyekkel ők is rendelkeznek. Megfigyeléseim alapján az óvoda egyik legfontosabb feladatának látom a gyerekek kapcsolati kultúrájának a fejlesztését, az ehhez szükséges eszközök bővítését.


IRODALOM

TARTALOM